A fél napot a közelgő nagy kihívásra való felkészüléssel töltöttem, aminek eredménye egy egészen élhetetlen káosz lakásszerte, meg néhány berzenkedő gyermek.
A többség már fel sem jött, de Hannát még sikerült rávennem húszpercnyi fénypróbálgatásra, az angyallelkűm a felénél megeresztett egy csendes, éneztmárkicsitunom visszajelzést.
Mondtam is neki, hogy csak mégegy valami, aztán futhat kedvére.
Megvolt a mégvalami, elkezdtem összepakolni, odajött, sertepertélt, aztán azt mondta:
- Mama, most én csinálok rólad egy képet.
Ezt úgy szoktuk, hogy beállítom neki az önkioldót, és nyomhatja. Most megmutattam neki, hogy élesítsen, aztán futottam.
Ez lett belőle.
Szerintem megkérem, menjen el helyettem csütörtökön. :)
Tidak ada komentar:
Posting Komentar