Egyre ügyesebb

Épp tegnap mondtam valakinek, hogy Mikolt mostanában nem nagyon fókuszál a mozgásfejlődésre. Forog, de csak ha épp kedve van, a kezünkben tekereg, a lábával rugdos inkább, hason keresztbe teszi őket, és billegteti a popsiját, de kb. ennyi. Ja és persze kúszik hátrafelé, és valami tengely körüli félfordulat szerű mozdulattal hernyózik, néhány centit per perc ütemben.
Viszont a tárgyállandóságban, meg az emlékezet képességében nagyot lépett, amihez a kezeinek az ügyesedése is nagyban hozzájárult. Ha valami van nála, és egy másikat adok neki, akkor elengedi az addig tartottat, nyúl a másikért, majd kisvártatva észreveszi, hogy az eredeti tárgy eltűnt. Keresni kezdi, mégpedig arrafelé, ahol elejtette. Mivel nem változtat még csak pozíciót sem, nem nagy a szórás, ahol keresni érdemes, de mindig tudja, hol tűnt el a játéka.
És akkor mindennek dacára ma, (pár nappal e bejegyzés megkezdése után) néhány pillanatra próbaképpen egyedül hagytam ülő helyzetében a nappali közepén, ő pedig ücsörgött. Így.
Még messze van az egyenes derékkal ücsörgéstől, de támaszt a kezeivel, és iszonyú boldog. Tudom, van aki rosszul van ettől az ültetősditől, de részemről pár másodperc megengedhető. Az ölemben nincs is el már másképp, csak ülve, fektetni lehetetlen. A legújabb játéka pedig, hogy ülésből hátravágja magát, aztán hasból felhúzza újra ülésbe. Ezt kellene nekem is gyakorolnom, akkor nyárra valószínűleg kockás idomokkal feszíthetnék...
Visszatérve... Ma újabb előrelépésként elkezdett kúszni a kis teknősbékánk, icipicit, de nagyon édesen. Várom a folytatást, nem kevésbé Hanna reakcióját a helyváltoztatással és a játékainak megszerzésével kapcsolatban.