Vallomás

Romantikus elképzeléseim vannak egy kétszemélyes hálószobáról és egy ugyanilyen létszámú gyerekszobáról... Ehhez képest, mióta Mikolt legutóbb beteg volt, a kiságya odavándorolt a nagyágy mellé, közvetlenül az én helyen közelébe, így egy mozdulattal elintézzük éjjel a rendszerint egy találkozást, és mindenki alhat tovább, talpraállás nélkül. Az, hogy így lábujjhegyen térünk nyugovóra Danival, hozzátartozik a családi működésünkhöz, nem a legkényelmesebb, de a legkisebb kompromisszum.
Ma éjjel bővült az alvósor, mikor megjelent Hanna a nagyágyban. Előtte párszor Mikolthoz keltem, egyszer pedig Hannánál is jártam, mert köhög, de csak ritkán, és megnéztem, vajon felébredt-e rá, vagy csak álmában köhécsel. Aludt, úgyhogy elhalasztottam a zaklatását. Valószínűleg mégsem volt neki igazán jó éjszakája, mert ez a vándorlás már egy jó ideje nem volt jellemző rá. Félkómában kapott egy kispárnát, és nagyjából mozdulatlanul töltötte reggelig a hátralévő három órácskát.
Közben Mikolt negyed hétkor úgy érezte, itt az ideje megkezdeni az új hetet, Dani hétkor magával vitte a nappaliba, hogy legalább mi alhassunk még, majd fél nyolckor visszahozta, evett, és aludt.
Hanna fél kilenckor kelt, így nekem is volt majdnem fél órám ébredezni, félálomban. Közben azon tűnődtem, hogyan fogom a mai napot levezényelni, mert vízszintes testhelyzetben is megerőltetőnek éreztem bárminemű létezést.
Végül sikerült kikászálódnom, Hanna már a nappaliban játszott egy ideje a duploval (ilyenkor szeretem, hogy zörög) és megszabadult a hálózsákjától is. Átfutott az agyamon egy újabb romantikus gondolat, ahogy Hanna segít Mikoltnak reggelizni, közben pedig suttognak, nehogy felébredjek... :) Nyilván hamar lesz részem ilyesmiben, node ami ezután következett, az feledtette az egész éjszakai hercehurcát. Ja és mellesleg nem panasz a gyerekkel töltött éjjel sem, kivéve, hogy hangosabban szuszogott, mint egy meglett férfiember. :)
Mondtam neki, menjünk pisiljünk a wcbe, készségesen jött is. Felült, várt, közben beszélgettünk. Én:
- Te Hanna, hogyhogy átjöttél hozzánk a nagyágyba az éjjel?
Elgondolkodott, ilyenkor tudom, hogy a fél mondatot megismétli majd, nem is okozott meglepetést az első rész:
- Azért jöttem át hozzád a nagyágyba, mert szeretlek.
Bumm..... Erre nem számítottam. És persze a meghatódottságtól egy darabig szólni sem tudtam, aztán csak nagyon nagyon megölelgettem ezt a kis akaratemberkét...