Gyöngyszemek

Pár napja Hanna a hintájában lengedezett, amit a csöpp áhítattal lesett. Persze a nővére minden egyéb rezdülését is hasonló áhítattal bírja, de ezt most én is észrevettem. Hanna is kapott az ötleten, így került a kis Mikolt alig fél évesen először a kék hintába, és meg kell hagyni, igencsak élvezte. Hanna pedig olyan finoman lökte, hogy öröm volt nézni. (Vaku nélkül, legalább a kilincs éles...)
Aztán itt vannak azok a pillanatok, amikor csend van, magától úgy igazán. Ilyenkor persze néha megállok, vigyázok, nehogy megtörjem a csendet, megnézem a lányokat, hogy mi az, ami annyira leköti őket, hogy hangjuk sincs, és ilyeneket látok. Az jut eszembe, hogy milyen jó nekik, hogy van tesójuk... és hogy jöhet a következő. :)
Még két kedves kép. Hannát kértem, hogy maradjon egy helyben míg ötig elszámolok, de annyira szeretett volna Ella babán alkotni valamit, hogy alig győzte kivárni a hármat. Iszonyú édes volt, ahogy tartotta magát, próbált várni, de a feje magától fordult visszafelé a játékba. :):)
Ez pedig Mikolt legdrágább széles mosolya, amivel naponta ezerszer megajándékoz, "csak úgy". Minden elfogultságomat igyekszem nagyon messze a háttérbe szorítani, de akkor sem tudom nem leírni, hogy tényleg a legédesebb kisbaba, akit valaha láthattam. Nemhiába hívja Dani mosolygombócnak.
Voltak a héten még apró örömeink, pl. meggyógyították a fürdőkarikánkat, így tegnap a lányok ismét együtt nagykádaztak. Hanna Mikolt táplálása iránti lelkesedése töretlen, ha kanál formájú tárgy kerül a kezébe, kipróbálja. A kicsi pedig elfogad bármit, legyen az akár egy habszivacs rák. A videon nem látszik igazán, de a kis fióka tátogott rendesen erre is :):) Hanna meg élvezi a kompetenciáját rendesen. :):)

Eltelt a második hét is Dani nappali állandósága nélkül, amit Hanna elég rendesen le is reagált, kb. úgy, mint mikor Mikolt született. Hisztitenger, földhözverődés, kiabálás, nemalvás, szomorúság, csalódottság, harag. Jó volna könnyíteni neki, de csak a türelmemet tudom adni. Ezzel együtt sikeresnek érzem a feladat teljesítését. Többször is főztem, minden napra volt program is, meglátogattuk Marcit, voltunk pocsolyázni, ünnepeltünk, és leszámítva az iszonyúan elcsúszott esti lefekvéseket, egészen jól bírtuk mindannyian.
Mikolt meggyógyult, Hanna elkezdett a konyhában segíteni, vagyis mosogat, főz, törölget. Csak mi vagyunk kicsit lestrapáltak, ezért csütörtökön a partról drukkoltunk Hannának, aki kivételesen minket mellőzve Zsuzsival úszott, de így legalább minden feladatot végigcsinált rendesen. :)
A hét nagy híre pedig, hogy lezárult a hitellel kapcsolatos minden folyamat, pénteken hivatalosan is vettünk a banknak egy házat, amiről mostantól mi rendelkezünk. :):) Jövő héten elkezdődhet az átalakítás, és nagyon várjuk a végeredményt. Ma voltunk ott a mesterekkel, Hanna először elbogarászott a kertben nélkülem is, Mikolt pedig a babakocsiban aludt egyet az udvaron. El sem tudom mondani, mennyire jó érzés volt. Otthon érzés..........