A szopizásról van szó. Nem vagyok túlságosan meglepődve a tényeken, szomorkodni sem szomorkodom, hiszen nincs is min, csak elkövetkezett egy változás ebben is, és én igyekszem elfogadni. Az elejétől fogva Mikolt diktálta a gyakoriságot én pedig csak lekövettem az igényeit. Ahogy egyre jobban érdekli mindaz, ami körülötte történik, egyre kevésbé érdekes az összabújós, hosszan szopizós időtöltés. Hanna is állandóan velünk van, ezen nem is szerettem volna változtatni, és mivel a kicsinek Hanna a legizgalmasabb játéka, ahogy meglátja követi, figyeli, szemmel tartja. Nemsokára nyilván majd menetel utána, utánozza is.Így történt, hogy a nappali szopizások egyre rövidebb ideig tartanak, ha rendes kerékvágásban éljük az életet. Hiába érzem én, itt az idő, ha cicivel kínálom elfordul, vagy ha eszik is, csak egy pár korty és jelzi, elég volt. Eddig azt hittem, nem is éhes. A cumisüveggel kötött laza barátsága okán egy ideje nem erőltettem a közelebbi kapcsolatot köztük, mígnem tegnap azt találtam ki, tesztelem, vajon tényleg nem éhes, vagy inkább csak belőlem nem kér. Kiolvasztottam egy adag tejet, és cumisüvegből megkínáltam, miközben a székében ücsörgött és épp Hannacsodált. Mi történt? Szemrebbenés nélkül beszopizta az üveg teljes tartalmát, közben néha felém mosolygott, járt keze, lába, majd amikor befejezte az evést, elégedetten játszott tovább.
Nesze neked cc. Értem én, hogy a szopizós testhelyzet nem engedi a bámészkodást, legalábbis azt a fajtát biztosan nem, amire ő vágyik. Ezzel szemben a kanállal való étkezés izgalmas is, és sokmindent lehet közben csinálni az evésen kívül is. Például zoknit lábról lerángatni, másokat szemmel tartani, berregni, és még jól is lakni.
Végeredmény: napi háromszori szilárd étkezés, délelőtt gyümölcs, kora esti vacsora főzelék, majd a maradék, vagy egy újabb adag vacsorára. Ezen kívül pedig éjjel, hajnalban, reggel, ebédre, lefekvés előtt este, és a délutáni alvás után biztosan szopizik. Azért ez nem rossz. :)
Tidak ada komentar:
Posting Komentar