Tegnapról mára történt, én pedig csak nézem... Ül. Egyedül, biztonsággal, egyenes derékkal, sokáig. Gondoltam az ágy biztonsága még jól jöhet, ki is párnáztam a háta mögött, de nem kellett neki. Majd fél órát ücsörgött, közben pedig játszott, pakolt, táncolt, hajolgatott és végig megtartotta az egyensúlyát. Kúszni mászni nem is próbál, a legtöbb, amit hason hajlandó az a tengely körüli forgás, némi haladással, de szerintem az csak véletlen. Bezzeg ez az ücsörgősdi... Ahogy hasra teszem méltatlankodik, de ha ülhet, elvan. A nappaliban folytattuk a napot, ahol újabb háromnegyed órát üddögélt, közben a szőnyegén felakasztott lógó napocskát próbálta elérni, ami magasabban volt mint a feje. Nem borult fel ekkor sem.
A videón nagyjából az összes Mikoltra jellemző mozzanat felfedezhető, bár a játékok egymáshoz ütögetése épp lemaradt, pedig nagy kedvenc. Pár napja reggel fél hétkor két cumival tapsolt lelkesen és kacarászott hozzá. :) Viszont a csuklótekergetés megvan, ezt sokat csinálja, olyan, mintha motorozna. A cumi... igyekszik a szájába tenni, de nem zavarja ha nem sikerül. Vigyorog, szuszizik, kurjongat. A tetete szintén hiányzik, legalábbis nekem, de legközelebb pótlom. :)
És végül az én favoritom, ami miatt az egész rögzítésre került, (akkor még nem sejtettem, hogy ilyen hosszas produkció lesz belőle) hogy ülésben a hátával rugózik, táncol. Annyira helyes, ahogy örül magának, hogy nehezemre esik ilyenkor nem felkapni azonnal és megenni...
Tidak ada komentar:
Posting Komentar