Felező

Fél éve, hogy egy nyári reggel elindult felfedezni. Fél éve, hogy először azt éreztem, tényleg anya lettem. Fél éve, hogy ismét szoptatok, hogy nem alszom, hogy rácsos ágy van a lakásban ismét. Fél éve olyan aprónak tűnt a pici, és olyan nagynak a kicsi.
Ma fél éves a pici és már nem is olyan nagy a nagy. Lassan összenőnek, fizikailag is és lelkileg is. Nagyszerű érzés és hatalmas élmény.
Mikolt a legédesebb, legnyugisabb, legtürelmesebb kisbaba, akivel valaha találkoztam. Még akkor is mosolyog, amikor nekem épp nincs jókedvem, akkor is, ha épp veszekedés van körülötte. Különben is, bármikor. Nem sír, csak kiabál, ha valamire szüksége van, ez alól csak az éjjeli szopiharcok az állandó kivétel, vagy azok a helyzetek, amikor már igazán nagyon régóta nem figyel senki a kérésére.
Lassan egy hónapja, hogy elkezdett szilárdat enni, eleinte a kanál látványára is kiborult, ma már ügyesen eszik, megszűnt a tipikus első evészetes kanálszopizás is. Kapott már sütőtököt, almát, krumplit, cukkinit, répát, paradicsomot, és egy kevés őszi és sárgabarackot, vilmoskörtét és egy kis banánt is. Eleinte ebédre adtam a főzeléket, de rájöttem, hogy este jobban örül neki, és ilyenkor van inkább szüksége efféle pótlásra. Szopizik, nagyjából 6x egy nap, ebből leginkább éjjel eszik érzésem szerint mennyiséget, illetve hajnalban cumisüvegeztünk egy ideig, de egy hete kb. nem hajlandó elfogadni azt sem. A fagyasztott tejet egyáltalán nem eszi meg, ha valamit, akkor a frissen fejt tejet megissza. De azt is csak végszükség esetén...
Ebben a hónapban beteg is volt sajnos, a szájpenész mellé kapott egy virust is, a három napos lázon esett át. Hőemelkedéssel megúszta ugyan, cserébe a pöttyeit messziről lehetett látni. Ilyenkor teljesen megváltozik, nyűgös, sírós, nehezen vígasztalható, nehezen is alszik, nem eszik, és elképesztően érzékeny. Mi meg aggódunk persze...
Az alvására nem lehet panasz, nappal is, este is ahogy leteszem, már csukja is be a szemét. Azt hiszem, ő az a gyerek, akit majd úgy kell kiimádkozni a 60x120-ból, mikor már nem fog elférni benne. Annyira szereti az ágyát, és olyan jól összekapcsolta az alvással, hogy az az érzésem, mindegy milyen fáradtan vagy kipihenten teszem bele, képes elaludni. Ehhez cumit, kendőt kap, és még mindig be kell takarni a buksiját is. Éjjel a legjobb esetben egyszer ébred, aztán csak korán reggel, rosszabb napokon sokszor megébred, cumit kér, vagy cicit. A legeslegrosszabb, mikor éhes, de nem jön a tej, és nem fogadja el az üveget, mert ilyenkor felébred teljesen, és nem tud visszaaludni az éhségtől. Ördögi kör, igyekszem segíteni neki...
Forog, illetve tud, de nem ez a legfontosabb neki, inkább nézelődik, játszik. Hasról hátra jobb kéz felé, hátról hasra pedig bal kéz felé fordul. Emelgeti a popsiját is már és néha repülőzik.
A kedvenc elfoglaltsága a csörgőzés, illetve a különböző felületek tüzetes vizsgálata kapargászással. Bármi kerül a kezébe rázza, olyan erővel, hogy tegnap pl. a fellógatott kisvirágot magára is rántotta. Teljes lelkesedéssel viseltetik a beszélő szám irányába, ha telefonálok, és a kezemben van, akkor simogatja, fogja. Arcokat simogat, hajat húz. Nem vesz igazán semmit a szájába, sőt, Hanna cumiját is kirángatja inkább onnan.
Rengeteget beszél, énekel, szereti a zenét, mosolyog ha bekapcsoljuk.
Vannak rigolyái is, este nyolc után már nem vendégeskedhetünk, fél kilenckor fürdeni kell menni, a főzelék csak addig jó, míg folyamatosan érkezik, kis megszakítás után ugyanazt az ízt már nem fogadja el. Másikat igen. Aludni csak letakarva, enni és inni csak kanállal lehet.
Nagyjából kialakult a napirend is. Reggel nyolc körül ébred, délelőtt egy órát alszik, délután többnyire hármat, este pedig kilenc tájékán megy aludni. Közben eszik, amikor hajlandó, vagy szeretne, a vacsora fix csak, kb. hétkor, és az esti szopi, a lefekvés előtt.
Foga nincs, de nem is sürgetjük, a haja növöget és fényben szőkülő tendenciát vélek felfedezni benne, 6600 gramm, vagyis épp duplázta a születési súlyát és 67cm.
És természetesen ő a másik, aki teljesen elrabolta a szívemet. És azt hiszem Daniét is. :)