Hanna köhög. Két napja kezdte, és csak hébe hóba, de akkor olyan hurutosan, mintha már legalább egy hete ezt gyakorolná. Az orra nem folyik, azt a kicsinek engedte át, neki is jusson valami. Nem mondanám, hogy örülök ennek, annál is inkább, mert ez a tegnap éjjelt egy kissé kalandossá tette. Szerencsére kaptam egy órát pihenésre lefekvés után, aztán legközelebb hajnal hatkor sikerült elaludnom. Közben szívtam háromszor orrocskát, leöntöttem Hannát stodallal, ami azért nagyszerű, mert ragad, viseltem egy kalimpáló zsákot magam mellett, majd visszavittem a saját ágyába, ott is eltöltöttem egy kis időt, itattam, etettem, simogattam, dédelgettem, de reggelre elfáradtam.
Hattól nyolcig nagyjából béke honolt a lakásban, Hanna átköltözött (másodszor az este folyamán) a nagyágyba, de nyugodtan szuszogott, a kicsi nyolc körül evett, és majdnem kilencig mindenki aludt. Ha összeadom, majdnem négy óra. Felkelni nem volt felemelő, de a magamhoztérés után egészen jól voltam. Sose hittem volna, hogy négy óra alvással is elketyegek. Pedig úgy tűnik. Ennek ellenére reménykedem...
Tidak ada komentar:
Posting Komentar