A Boribonos lufis könyvben megismerkedhet a gyermek a szivárvány színeivel, de azt mégsem gondolom, hogy a lila igazán könnyen emészthető. A neve viszont vonzó, így nálunk ez a szín sokszor kerül említésre, persze megfelelő hibaszázalékkal.
Tegnap este (jó vagy rossz szokásához híven) inni kért, miután vergődött egy ideje az ágyában, és nem sikerült a hirtelen elalvás. (ez után szokott még a főezék kérés következni, amit igyekszem hárítani...) Nos elkerülendő egy újabb hosszú kört az altatásban, megadtam magam, és egy pohár vízzel tértem vissza a szobájába. Ikea műanyag, a rózsaszín került a kezembe. A következő párbeszéd hangzott el köztünk:
- Lila.
- Majdnem, inkább rózsaszín.
Iszik, gondolkodik. Visszaadja a poharat, aztán jelentőségteljesen:
- Szerintem ez tényleg lila.
:):) Akkor lila. :):)
Tidak ada komentar:
Posting Komentar