Mikolt ezzel szemben köhög, fáj a torka is szerintem, mert tegnap egy falatot sem evett. Viszont legalább egy csomót ivott, főleg vizet, mert szopizni nem szeret nappal. Még betegen sem. Estére 37,7 volt a hőemelkedése, délután maratonit aludt, fél kettőtől négyig, kis szopi, aztán majdnem hétig újra. Este kilenckor megint aludt és reggel fél tízkor kelt, már sokkal jobbkedvűen. A hőemelkedése is elmúlt...
Nekem folyik az orrom, be van állva a fejem, és csak reménykedem, hogy ezzel meg is úszom. Dani pedig szeretne nem beállni a körbe, jó volna kihagyni őt ezalkalommal.
Mindezek persze azt eredményezik, hogy nem megyünk sehova. Míg Hanna nem volt jól egyszerű volt, mert nem is kívánta a levegőt. Azt gondoltam, ma nehezebb lesz vele, de tévedtem. Teljesen jól eljátszott bent is, közben főztem hátamon a kicsivel, aki testközelbe vágyott egész nap. Hanna aztán gondolt egyet és kiment a teraszra virágot locsolni, zokszó nélkül felöltözött és kint volt vagy húsz percet. Annyira hálás vagyok ezért a nyugodt napért, nem tudom mit csináltam volna, ha egy átlag nyűgöset produkálunk.
Mióta Mikolt ül, még jobban elvannak kettesben. Hanna néha elvesz-ráfekszik-ellöki-megüti, de többnyire odaad-figyel-bevon. A rosszabb kimenetel esetén előbb megszeretgetem, aztán elmondom, mennyire szomorú vagyok, hogy ez történt. Extra esetekben elteszem az aktuális játékát. Jobb ötletem nincs, általában ilyenkor odajön, hogy ne legyek szomorú és megbeszéljük, hogy ez nem volt szép. Érti persze, hogy miért, de ha megkérdezem miért csinálta a válasz áétalában ennyi: Nem tudom... :):) Nekem van ötletem. Éhes, fáradt, vagy csak erős...
Na de a jobb részekből egy képsorozat.
Tegnapelőtt.
Tegnap... Érdemes a szájtartásukat figyelni a második képen :):)
És ma...
Tidak ada komentar:
Posting Komentar