Köhögős

Nagyjából 5 hete adjuk vesszük egymástól a mindenféle göthösködést. Dani épp meggyógyult és már nekem is csak egyszer kellett felkelnem éjjel, hogy a köhögésre valamit igyak és ne ébresszem fel az aprókat, amikor Mikolt múlt hétfőn úgy kelt egy éjjel, hogy alig kapott levegőt. Szívtuk, tűrtünk, és reménykedtem, ő lesz a sorban az utolsó, és vége erre a szezonra. Tévedtem.
Ahogy Mikolt kicsit jobban lett, Hanna kezdett orrfújásba, majd köhögni. Életében először hallottam tőle ilyesmit, és nem tetszik. Főleg, mert bár pénteken úgy tűnt, egészen lecsillapodott mindenféle tünet, a hétvégét előrelátóan itthon töltöttük, Hanna pedig vasárnapra úgy ráerősített, hogy délután már nem is tudott elaludni, hányt a fuldoklástól, én meg persze egyre jobban aggódtam, mi következik. Az ügyeletet is felhívtuk, ahol azt kaptam segítségképp, hogy mindenki köhög, és amikor Dani azt mondta, hogy homeopátiával kezeltük eddig, majdnem ránktette a telefont. Az asszisztens...
Mikolt vasárnap éjjel kezdett köhögni, mára az orra is újra folyik, így ma felkerekedtünk és orvost látogattunk. Úgy tűnik, hogy vagy a gyerekek elég erősek, vagy a homeopátia mégsem olyasmi, amit kukába kellene dobni, de a tüdejük tiszta, Hanna tokában van némi rózsaszín, az orrukból már víztiszta cucc jön csak, úgyhogy teendő nincs, vagyis orrcsepp, meg nurophen, tünetileg. Így maradunk a homeos orrspraynél, adom nekik tovább a bogyókat, és immár egy hete remélek.
Szobafogságra ítéltettem magunkat, némi feloldással, mert néha muszáj kimennünk. Azt hittem rosszabb lesz, de Hanna egész jól tűri, és úgy, hogy játszom vele egész nap (ergo rendetlenség van és nem tudom holnap mit ebédelünk...) elviseli a mozgás hiányát. Estére nehezebb vele, de ha jön valaki, akkor ez is kezelhető. A legjobb persze az volna, ha végre hosszútávon egészséges lenne mindenki idehaza.