A szobatisztaságról, meg a biciklizésről

Hanna az elmúlt hetekben elképesztő iramban nagylányosodik, ennek hangot is ad gyakran:
- Mehetek óvodába, mert már nagylány vagyok.
A múlt hét végén zsúrban voltunk, az első igazi meghívás volt ez, Hanna pedig nagyon nagy örömmel ment. A régi lakásunk környékéről az összes kisbarátja hivatalos volt, nagyot játszottak, Mikoltnak is akadt társasága Andris és Luca.
Zita, az ünnepelt aki már régóta nem pelusos, megmutatta Hannának, hogy náluk a wc-be kell pisilni. Egy ideje próbálkoztunk itthon is a pelusmentességgel, több kevesebb sikerrel. Megbeszéltük, hogy az oviban már nem hordanak pelust a gyerekek, ő pedig elraktározta, de nem mutatott igazi hajlandóságot bugyira cserélni a pelenkát.
A héten egyik reggel úgy ébredt, hogy bugyit kér. Aznap 100% sikerrel ment minden a megfelelő helyre, és csak alváshoz kapott pelenkát. A második nap nem volt zökkenő mentes, harmadnap pedig inkább a pelust választotta. Tegnap fél napot bugyizott, és délben szólt, kakilnia kell. Először sikerült ezt a wc-be intéznie, és természetesen nagyon boldog volt tőle, mi pedig rettentő büszkék.
A tendencia biztató, ma is bugyis volt, és bár történnek még balesetek, lassan végleg megválunk a pelenkáktól.
A bringa... A nagymamáéknál van egy majdnem 20 éves háromkerekű. Egy ideje leér a lába a pedálig, nemrég már hátrafelé sikerült is mennie vele. Mostanában ráérzett a technikára is, és előre is tud már haladni. A lelkesedése pedig akkorára nőtt, hogy a múlt héten elkértük, és hazahoztuk. Azóta a motort nem is használta, ellenben mindenhová biciklivel megyünk. Óvatosan, egyre ügyesebben teker, nagy távolságokat megyünk vele.
Hallani sem akar arról, hogy visszavigyük, minden nap újra elkéri, és ragyog az arca, amikor a nagymama igent mond. :)