Idill

Vannak a napban idilli pillanatok. Azt hiszem, mióta kétgyerekesek vagyunk, Dani is és én is vágytunk arra, hogy a lányok együtt játszanak, lássuk, ahogy elindul köztük a kapcsolat, kommunikálnak majd és igazán testvérekké válnak.
Mostanában egyre több ilyen mozzanatnak vagyok szem és fültanúja, nagyon élvezem, hogy kacarásznak, szövetkeznek, csereberélnek, vagy éppen kiállnak magukért.
Ennek folyománya az is, hogy egyre több az olyan pillanat, amikor rám nincs szükség. Tegnap, talán Mikolt életében először azon kaptam magam, hogy fekszem a kanapén egy újság van a kezemben, a gyerekeim pedig csendben(...és tényleg, jól megnéztem...) elvannak. Negyed óráig tartott ez, és közben pihentem. A lányok mellett csak magamra figyelhettem, no meg a legkisebbre is egy icipicit. Nagyon feltöltött. Köszönöm. :)