A délutáni szieszta mindannyiunknak nagyon jót tett, bár Dani még aludt volna, ha Hanna hagyja. De nem hagyta, így csak a kanapén próbált magához térni, miközben Mikolt úgy döntött, sétálni fog. A szőnyegen ültem, Mikolt az ölemben, feltápászkodott, majd vagy hat lépéssel elsétált az apjához. Onnan pedig visszasétált.
Annyira tetszett neki, hogy jó párszor megtette a távot, közben dülöngélt, vigyorgott, nagyon örült a szabadságának. Aztán gondolt egyet és magától is megpróbált felállni, sikerrel, és újra nekiindult. Hanna is beszállt a mulatságba, elkapta, amikor a kicsi elbillent, ezen aztán jókat kacarásztak. Persze a kicsi idővel elfáradt, és négykézláb folytatta a mókázást. :)
Lassan lesz két szaladgáló gyerekünk, csak azt nem tudom, hogy fogom őket utolérni... :):)
Tidak ada komentar:
Posting Komentar