Mint egy rendes kisgyerek

Azt gondoltam, hogy Hanna már olyan ügyes nagylány... Hiszen szépen eszik egyesül, egyévesen már villával, szabályosan tartva falatozott. Szobatiszta, délutánra és estére adok rá pelust, mert annyit iszik, mint egy kis kefekötő, emiatt rengeteget is pisil... Egyedül öltözik legalábbis az alapdarabokat simán felveszi. Érti amit mondok, hallja is, figyel is. Szóval okos, szép és szófogadó, mint minden velekorú kislány...
Gondoltam én... Egészen eddig, de kiderült, hogy ő is ugyanolyan normális, mint minden velekorú kisgyerek.
Érzi, hogy gyarapszik a család. Biztos, mert:
1. Áron ágyában alszik, de legalábbis minden este befekszik. Egyszer már sikerült az éjszakát is ott töltenie, reggel pedig arra a kérdésre, hogy hogy aludt, ezt felelte:
- Mama nekem ez az ágy kicsit kicsi. Áronnak és a Mikoltnak jó, de nekem kicsi.
Azért próbálkozik.
2. Cumisüvegből issza a vizet. Öt hónaposan ivott ilyenből legutóbb.
3. Gyakorlatilag nincs száraz bugyija, egy csepp után viszont szól:
- Bepisiltem.
4. Etetjük. Mikolt egyedül eszik, ettől az egész étkező egy kismalac óljára hasonlít. Hanna viszont nem maszatol, mert mi ügyesek vagyunk.
5. Egyfolytában kérdezi:
- Nagyon nagyon szeretsz?
És persze ezerszer megerősítjük, hogy nagyon nagyon nagyon.
És akkor ma elkérte a kisollóját, amiről tudja, mire való. Nagy volt a csend én pedig elfelejtettem, mennyi időm van ilyenkor kideríteni mi történik... Lukat vágott a zoknijába, és a nadrágjába, miután gondosan kivágta egy kiscipő belsejéből a címkét. Az nem hiányzik...