Csiribirin voltunk ma.
Mikolt hat hetes kora óta tagja a csapatnak, kezdetben csak a zsuppolásban vett részt, aztán eljött a nyár és a nyári szünet miatt kimaradt vagy két hónap, de lehet hogy három. Mikolt közben kisgyerek lett, tisztán látni a különbséget az őszi és a nyár eleji babám között. Kinyílt, önálló, felfedez, énekel, táncol, és mutatja amit utánozni tud. Sokmindent. A zsuppolástól egyáltalán nem fél, sőt szeretne repetázni és sírdogál, hogy nem teheti. Az én kis mimózámból önálló, akarattal bíró, édes, mosolygós huncut lett, olyan öröm ezt látni...
Ma kézen fogva gyalogolt, majd amikor megállt, elengedtem a kezét. (már csak az egyik kezem kell, amit amúgy is csak fog, támasznak már nem nagyon használja) Ő pedig lépett. Kettőt. Háttal nekem, de egészen biztosan. Aztán lepottyant a popsijára, és az egésztől annyira megijedt, hogy elsírta magát. Megszeretgettem. :) Nem próbálta újra. :):)
Tidak ada komentar:
Posting Komentar