Lillafüred

Hanna az esetek nagy részében Anna és Petit kér esti meseként. Vannak visszatérő nagy kedvencek, mint a Hámori tavas csónakázós is. És mert Dani munkahelyének egyik előnye az üdülési csekk, úgy gondoltam, ideje kimozdulnunk, hova máshova, mint Lillafüredre.
Fürdés és vacsora után, csütörtökön este indultunk útnak, a gyerekek pizsiben, Mikolt azonnal el is aludt. Hanna hosszasan kérdezgette, mikor fogunk csónakázni, mert ő szívesen menne sötétben is. :) Aztán elaludt.
Miskolc-Alsóhámor kisfaluban szálltunk meg, a Szeleta hotelben, ami jó választásnak bizonyult, elég csendes a telt ház ellenére is, és nagyon szép helyen van. Kis kerti játszó, még kisebb, de annál nagyobb örömöt okozó medence, szép kert, patak. Lillafüred pedig 5 percre sincs autóval.
Éjfél előtt érkeztünk, a gyerekek még viháncoltak egyet míg mi ki és bepakoltunk az ideiglenes kétágyas szobába, aztán mindenki elaludt. Pénteken medencézéssel kezdett Hanna, aztán persze csónakáztunk is. Nem mondanám, hogy egy 11 hónapossal ez a legpihentetőbb program, de Hanna kedvéért Mikolt is vízre szállt.
Időjárásilag elég kiszámíthatatlanul zuhogott és sütött, előbbit átaludtuk, utóbbiban pedig Miskolc belvárosát fedeztük fel motorral és babakocsival. Egészen meglepő zegzugos domboldalt találtunk temetővel, ősfás templomkerttel, borospincékkel. A lányok még hintát is találtak.
Szombaton a Miskolc-Tapolcai barlangfürdőben voltunk, egészen elképesztő kínálattal a programokat tekintve. Van itt is egy csónakázótó, lehet bringóhintót bérelni, van egy bobpálya és természetesen a strand, ahol nem voltak kevesen, mégis jutott elég hely mindnekinek. Három gyerekmedence, és a barlangfürdő elképesztő élményt adott, Hannát alig lehetett elhozni. Az eső természetesen ekkor is esett, de bent kit zavar.
Délután Lillafüreden a vízesést néztük meg, és A Hámori sziklánál sziklamászókat bambultunk a pokrócon fekve.
Vasárnap Hanna kívánságára kisvasutaztunk Garandára, láttunk mókust, piknikező családokat bográcsozás közben, patakot hatalmas lapulevelekkel, visszafelé pedig egy élméyn volt Hannát látni, ahogy amgától lefeküdt a kisvasúton a padra és elaludt... Ilyet tőle még soha.
És mert nem akarózott hazaindulni, vizibicikliztünk is egyet, hasonlóan markáns élmény volt ez nekem, mint a csónakázás, főleg Mikolt miatt. :)
Végül egy késői ebéd után, szakadó esőben majd egy kisebb jégvihar okozta kényszerpihenő után hazaértünk... Itthon jutott eszembe, hogy tulajdonképpen nyaraltunk. :):) Nehéz a visszaállás, és nem csak nekem...