Tegnap délután a lányok egy órát aludtak. A nagynak is kevés ez egy napra, nehogy a kicsinek... Nem reménykedtem benne, hogy az éjjel másként alakul, mint szokott, volt már rosszul alvós délutánt követő mégrosszabbul alvós éjszakánk.
Azért megkértem őket, hogy ha lehet, hagyjuk egymást pihenni, kivételesen teljes éjjelre kiterjedően.
A kicsike ahogy betettem az ágyába fordult egyet és úgy is maradt. Háromnegyed tízkor.
A nagy fél tizenegy után kevéssel aludt el, nála ez is nagy szó.
Én tizenegykor dőltem ki.
Éjjel kétszer néztem az órára, már nem is emlékszem mit láttam rajta. Az egyetlen zavaró körülmény az volt, hogy nem mertem kimenni pisilni, nehogy felébresszem az aprónépet.
Mikolt reggel fél nyolckor Danira ébredt, Hanna fél kilenckor magától kelt.
Nagyjából egy éve aludhattam egyben ennyit... és szerintem jól megjegyzem, hogy emlékezzek rá. :)
Tidak ada komentar:
Posting Komentar