Strand

A nyaralás alatt egyértelművé vált, hogy az ugráló mellett, ami télen életmentő volt Hanna mozgásigényének kielégítésében, a következő, ennél kicsit nagyobb előkészületet igénylő beruházás egy medence volna.
Törjük a fejünket azóta is, hogy hol férne el agy akkorka, amiben Hanna akár picikét úszni is tudna. Arról természetesen nem is beszélve, hogy anyagilag is fel kellene készülni egy ilyen kiadásra, úgyhogy a következő 5 éves tervben van csak szó ilyesmiről. (és persze ezért is hatalmas dolog, hogy van kertünk...)
Aztán történt, hogy a cipőink már nem fértek el az előszobában. (és hol van még a kabátszezon...) A maradék praktiker utalványt zsebre téve, a gyerekeket a székükbe csatolva kánikulában indultunk el, hogy vegyünk egy rudat, meg két hozzá való valamit, amivel az egészet fel lehet tenni a villanyóra elé (erre kerülhetne pár fogas, meg egy felakasztható cipőtároló). Bárminek, ami odakerül, mobilnak kell lennie, hogy alkalomadtán ki lehessen nyitni a szekrényt. Hogy miért ide és így került fel a villanyóránk, azt nem teljesen látom át, de ez most nem is érdekes.
Nos a praktikerben beszereztük a hozzávalókat, majd a teknősbékák felé vettük az irányt. Hanna talált rá a leértékelt dolgokra, köztük egy halom medencére, a felfújhatós, vízforgatós, ponyvás, medencétmindenkinek típusúra. És mert elég volt az utalvány, és mert tudom, hogy ennél jobb időtöltés nincs nekik, haza is jött velünk egy. A mérete tekintetében nem lehet panasz, csak győzze az ember feltölteni vízzel...
A kertben felállítottam, és persze egy csomó hiányossággal kellett megküzdeni, hiszen az előkészületek nem voltak egészen precízek, pl. hiányzott egy ponyva a medence alá, pumpa, amivel a peremet kellett volna felfújni, és adapter a slag csatlakoztatásához a fürdőszobai csappal, mert hideg vízbe csak nem ültethetem a gyerekeket, akik viszont nem várják meg mire felmelegszik a nagyjából 1000 liter víz napon... de végül minden akadály ellenére lett elég meleg víz, és beüzemeltük a vízforgatót is, a lányok pedig nagy örömmel vették birtokba. Mikoltnak négykézláb viccesen ki kellett tartania a fejét, de ő is jött-ment benne, Hanna pedig lubickolt. Természetesen.
Este még kipróbáltuk mi is, inkább fürdővíz hőmérsékletű volt akkor. Másnapra lehűlt, pótolni kellett bele a meleget, de Hannát nem zavarta különösen. Mikolt már csak a partról volt hajlandó drukkolni.
Valószínűleg minden csoda három napig tart, és az időjárás sem kedvez már a nyári sportok maradéktalan élvezetéhez, jelenleg letakarva áll a kertben, várja, hátha lesz még elég meleg. Én meg kíváncsian várom, milyen lesz a fű, már ha lesz még, ami a medence alatt volt. Hanna meg azt, hogy ne folyjon az orra, mert ő meg a nagy lehűlésben valszeg megfázott...
Jövőre legalább már fogjuk tudni, mi hiányzik, és előbb kezdődhet a strandszezon. :)