Mikoltunk ugyanis elkezdett magyarul társalogni. Már egy ideje mondogat mindenfélét, Hannától eltanulta a rikoltozós "pappppa" csatakiáltást, amit akkor szokott a nagy hallatni, amikor Dani hétköznap esténként betolat a kertbe. A kicsi ezt akkor is utánozza, (teljesen Hannaszerű intonációval) ha valamit szeretne édesapjától. Amúgy sem egy halkszavú csemete ő, kiválképp ha még rá is erősít, viszont iszonyú édes.
Aztán megy a mama is persze, de ezt csak vész esetén alkalmazza, korábban volt "Anna" szerű is a repertoárban, van "pa", ami lámpa, és "hamm", amikor eszünk. Édes kis bohóc, ahogy a villájával ügyeskedik és minden falatot kommentál. Aztán itt a "nem" és a "ja" vagy csak egy hümmögés az igen helyett, és az "ez ezt" amikor valami kellene. Ki ne maradjon az egyik első és legtöbbet ismételt a "baaabbba", az igazi lányos repertoárból.
És jött a "pisi". Játékból, magától, suttogva. Előbb inkább csak "pszt" volt, aztán formálódott szép magyar szóvá. Hannával igyekeztünk jelentést is adni hozzá, de eddig nem sikerült, vagy csak nagyon kis időre. Viszont annál nagyobb kitartással és lelkesedéssel suttogja azóta is, és természetesen mindenki aki hallja felismeri és megmosolyogja...
Itt pedig az elmúlt idők egyik legnagyobb lépése, Mikolt eddig ugyanis összezárt ököllel, hüvelykujjal mutatott csak. Pár hete kinyitotta a ki mutatóját, és rendesen bök vele. Madárra, repülőre, lámpára. :) Imádom ezt a kis görbeséget az uijjacskájában, és annyira jó érzés látni, ahoyg ügyesedik a keze...
Tidak ada komentar:
Posting Komentar