Balesetek...

Kis Mikolt sem kerüli el az eséseket. Kivédhetetlen persze, mert ahogy egyre többet és ügyesebben mozog, olyan helyekre is el-, illetve feljut, ahova eddig nem. Az egyik kedvenc elfoglaltsága, hogy mindenre felmászik, leginkább a székek tetszenek neki, felül és diadalmasan szemlélődik.
Szombat délelőtt Hanna a teraszon motorozott, Mikolt pedig megtalálta a gyerekszékeket, (műanyag, egyáltalán nem biztonságos darabok) és természetesen felmászott az egyikre. Onnan nézte a motorversenyt, nagyokat kurjantgatott Hannának meg tapsolt is, amikor a szélvész elhajtott mellette.
Aztán amikor vége lett a mókának, és mindenki bejött a házba, megpróbált lejönni. Egyedül, mivel se Hanna, se Dani nem voltak már vele. És a szék billent, ő meg arcra esett...
Hideg borogatás, már amennyire egy kétségbeesett kisember azt engedi, Arnica, Traumel és vasárnapra egészen minimális nyomai látszottak csak a dolognak.
Ma délelőtt Hanna a medencéből locsolgatta a virágokat, épp indulni készültünk, mindenki felöltöztetve, kivéve engem... Mikolt igyekezett volna le a teraszról Hannához, de arccal előre indult, és a termésköveken megbillent. És mert általában ugyanott üti meg magát az ember, ő is ugyanazt az arcfelét zúzta le ismét, csak egy kicsit feljebb. Elég rossz volt látni a kövek közé szorult kisgyereket...
Újra arnica és marad a traumel. Hiába történik véletlenül, magamat okolom. És hiába történik meg többször, akkor sem viselem jobban. Az első gondolatom mindig, hogy nem figyeltem eléggé, a következő pedig, míg nem látom mi a végeredmény, hogy minden rendben legyen... Na most úgy néz ki Mikolt, mint aki kapott egy masszív jobbost. Remélem hamar gyógyul...