Mielőtt bárki azt gondolná, sürgetem az időt... nem teszem. A mieink a pontosságukról híresek, és ezt a saját számításomra értem. Hanna a kiírt dátum előtt egy pár órával indult, és mint első gyermek szép lassan (16 óra) haladt kifelé. Hogy aztán napra pontosan, délután negyed négykor megérkezzen.
Mikolt az én számításomnak megfelelően, bár kicsit váratlanul, de minden előjellel felkészítve engem, a doki kiírása előtt három nappal, szépen, csendben, gyorsan, ahogyan csak kívánhattam született, hat óra alatt.
Namármost. Áron férfiember. Lesz. De ennek a csíráját már most érzem. Harmadik gyermek. Volt már, ahol a harmadik fél óra alatt ért a világba. Máshol az orvos nem ért oda a szülőszobára, hiába volt az épületben. Nem erre számítok, de ha a 16-hoz viszonyítom a 6 órát, akkor van esély rá, hogy elég gyorsan érkezik majd, pláne, hogy "kijárt" úton érkezik, nem egészen 17 hónappal Mikolt után.
Szóval egyelőre csak igyekszem komolyan venni a jelzéseit, mielőtt itthonszülés lesz a vége (bár nem óckodom a gondolattól, de Daninak nem a szülésznő szerepet szánnám...), hiszen a kórház tőlünk nappali forgalmi viszonyok között egy óra autózás. Éjjel 20 perc... Ha Dani aggódik... És jelzésből jut bőven, bár ma csend volt. Dani kérte a kisfiát, hogy engedje még el Szfvárra holnap, Pécsre pénteken. Meglátjuk.
Ma sétáltam a lányokkal egy nagyot, és azon kívül, hogy elfáradtunk, nem történt nagyobb változás. Bááár, a telefonomat már nem szívesen emeltem fel csacsogásra.
Hát így állnak a dolgok, Áronra bízom, mikor, ideálisabb volna a Miku és a Jézuska között félúton megszületni, nemár egybe essen a karácsony meg a szülinap.
Amit pedig nagyon szerettem volna... Olyan nagyon jó érzés, hogy tudom, hogy annyian velünk vannak, vagytok gondolatban, hogy azt csak csepegve tudnám megfogalmazni. Úgyhogy csak simán szeretném nagyon megköszönni, hogy jöttök, drukkoltok, számon tartjátok ezt a pocakot. Tényleg nagy csoda egy érkezés, de ha emellé még azt is kapom, hogy tudhatom, nem vagyok egyedül, az nagyszerű.
És biztosan megírom ide, ha útnak indult. :)
Tidak ada komentar:
Posting Komentar