Mehetnének is, mert eléggé korlátozza a jóérzésemet...
Kezdtük a torokgyulladásos, tüszős mandulagyulladásos finomsággal. Ebből Hannának jutott ki jobban, aztán Mikolton is végigfutott, kicsit enyhébb formában, és mire hozzám elért, már csak egy kis torokfájással, meg némi gyengeséggel társult.
Aztán volt egy hetünk, amikor már csak az éjjeli köhögést kellett kezelni, és némi tiszta orrfolyást. Nem mondanám, hogy ennek örültem, de legalább volt egy olyan illúzióm, hogy kifelé jövünk a cuccból.
A szabadidőmben kisebb patikát rendeztem be a fürdőben, és egészen otthonosan mozgok már homeopátiás téren...
Nagy bátran el is vittem magunkat oltatni, abban a reményben, hogy nem gyengíti le a kislányokat annyira, hogy elkapjuk a soron következő nyalánkságot. Korán örültem annak a pár napnak, amit "egészségesen" töltöttünk.
Tegnap előtt éjjel Mikolt azzal keltett, hogy észak-dél irányban összehányta az egész ágyát. Inni kért, amit egy percen belül mind kihányt újra, majd még egyszer jött belőle valami. Ma éjjel már nem hányt, de tegnap nem evett, és nem is ivott rendesen... Viszont a hányást felváltotta egy nagyon durva hasmenés. Tegnap hat pelusa volt tele, az utolsókban semmi pisi... Ma reggel szintén hatalmas adagot szedtem ki a pelusból, a szobában pedig egészen elképesztő szagok voltak... Szegénykém, miután felöltöztünk, jött, bújt, csikart a pocakja. Meg is lett az eredmény, újra kellett öltöztetni.
Normafloret adtam neki, egyetlen kulacsból hajlandó inni, kortyonként igyekszem diktálni bele a folyadékot, közben pedig aggódom, hogy Hanna mikor kezdi... Az etetéséről letettem, bár reggel a játék palacsintasütő edényből kölesgolyót evett kiskanállal. Azon kívül, hogy nagyon mókásan tette mindezt, legalább van valami a pocakjában.
Dani tegnap este a torkát fájlalva jött haza, és az ő gyomra sincs egészen rendben. És az enyém sem, de erről majd a következőben. Hanna csak hajnalban köhécselt, de ennek mármár örülök.
Tidak ada komentar:
Posting Komentar