Három napja Hanna a saját, szép új ágyában alszik el. Vagy Dani, vagy én felmegyünk vele lefeküdni, és bár nem korán, sőt elég későn, de elalszik anélkül, hogy egyezkedni óhajtana. Becsukja a szemét, és szép csendben forgolódik. Ha én vagyok mellette, fogja a kezem. Ha Dani, akkor összebújnak. A minap úgy ébresztettem Danit éjjel egykor, hogy nem is láttam, hol van Hanna...
De ami ennél is érdekesebb, hogy reggelig nem jön át. Hallom éjjel, hogy felébred, forgolódik egy sort, de aztán alszik tovább.
Első lépésnek mindenképpen nagy, csodálkozom is reggelente, hogy már világosodik, és még üres Áron ágya, vagy Dani helye mellettem. Sőt, illúzióim sincsenek, hogy ez milyen hosszú távú siker, de egyelőre nagyon örülök. Elsősorban annak, hogy képes megnyugodni, elpihenni.
A vágyaim netovábbja az volna, ha mindez kicsit korábban történne, és lehetne egy fél óránk Danival felnőtt életet élni. Megbeszélni amit szeretnénk, vagy csak leülni kettesben...
Tidak ada komentar:
Posting Komentar