Pár napja Mikolt este kapta meg a vitaminját. Mivel mindent ugyanúgy csináltunk vele este, ezt az egyet leszámítva, azt gyanítom ez okozta a kisebb fennakadást az elalvással kapcsolatban.
Már régen fent voltunk Hannával az emeletes ágyban, ő még mindig mondókázott. Kapargatta a falat, énekelgetett, rakosgatta a játékokat. Amúgy nagyon édes volt, csak kicsit zajos. Aztán ráunt a játékra is, és engem kért.
Mondtam Hannának, hogy lemegyek, kicsit ölbe veszem, az biztosan jót tesz neki, és elalszik hamar, ő pedig maradjon a helyén, mert jövök vissza. Fél perc sem telt el, hallom, jön le a létrán. Megállt a sötétben félúton, de tartottam tőle, ha Mikolt észreveszi, újra felélénkül pedig épp elcsitult az ölemben. Rászóltam hát a nagyobbra, menjen vissza most, megyek máris.
Ezt a választ kaptam:
- Jól van, jól van, ne Hannázzál már, megyek épp felfelé...
...
Tegnap este azt játszották, hogy Olszaországba költöznek. Hanna a hazafelé vezető úton egyfolytában a költözésről beszélt, arról, hogy vegyünk egy új házat, amit a bácsik megcsinálnak nekünk, és ha kész, költözzünk oda. Dani hallgatta egy darabig, aztán elbeszélgettek a terveikről:
- Hanna, olyan sokáig készült a házunk, és olyan sokat dolgoztunk vele, szerintem egy kicsit még maradjunk itt, ne most költözzünk.
...
- Papa, ha te így gondolod... Nagyfiú vagy már, maradhatsz ott egyedül is, mi pedig elköltözünk az új házba.
Tidak ada komentar:
Posting Komentar