Orvosnál, ctg és társai

Annyira szeretnék a lányokról is írni... Ha holnap még leszek, írok is, olyan édesek, szépek, okosodnak, figyelnek.
A mai nap is azzal indult, hogy éjjel nem tudtam aludni, valamint hajnalban Áron azzal ébresztett, hogy nyomta a kis fejét lefelé. Nem voltak kifejezett fájások, csak a feszítést éreztem. Dani még itthon volt, kértem, hogy amikor elindul hazafelé Székesfehérvárról, szóljon, hátha hazainvitálom. Végül a lányok ébredésével együtt elmúltak az érzések, és még elmentünk csitibirire is, idén ez volt az utolsó.
Délután családostul indultunk útnak a második ctg vizsgálatra, mert tegnap este, miután újra elmeséltem Hannának, hogy nemsokára el kell majd mennem a kórházba, hogy megszülessen Áron, ő úgy döntött, biztos ami biztos, ő is elkísér, bárhová is menjek.
Az orvosi vizsgálat eredményei röviden:
- Steptococcus pozitív. Ami azt jelenti, hogy amint beérünk a kórházba, belém böknek egy kanült, amibe antibiotikumot kapok, és ezt Áron születése pillanatáig négy óránként megismétlik. Vagyis kanül marad bent, végig. Barátkoznom kell a gondolattal, nem ez a legtermészetesebb nekem, de amit muszáj, azt muszáj. Fenébe...
- Méhszáj felpuhult, de még nem simult el, viszont egy ujjnyira nyitva van. Ez jó hír, Mikoltnál a születése előtt egy héttel még semmi sem volt. A dokim szerint holnap még nem szülök, ez is rendben, de ahogy magamon érzem, nem lesz ez már nagyon messze.
- Ctg rendben. Áron, míg a nővérei a közelben voltak meg se moccant, amint kettesben maradtunk, azonnal kalimpált. A harminc percesre nyúlt monitorozás utolsó nyolc percében sikerült kizökkenteni a 120 szívritmust. A fájásokról csak annyit, hogy szép egyenes vonal. Ahogy mindkét előzővel is, ez semmti nem jelent.
Abban maradtunk, hogy 10 perces fájásokkal legközelebb azért induljunk el. Ha addig semmi, akkor jövő csütörtökön újabb ctg.