Tegnap éjjel mégegyszer átbeszéltük, és ma reggel Dani felhívta az összesorvost, kaptunk mindenhova időpontot, és szabad utat is. Miután a lányokat sikerült összeszedni, Telkiben előbb ők kapták meg a szurit, mindketten hősiesen viselték. Hanna csak akkor kezdett el sírni, amikor lefogták...
Dani velünk volt, egészen addig, míg rám nem került a sor idehaza, Mari érkezett, hogy a lányokkal legyen, míg én várok. Elmentek vásárolni, és mert ez egy ilyen nap, nem mondtam el neki, hogyan indul az autó, miután megállt vele. És hogy még nehezebb legyen, a T-mobile hálózat ma nem működik, így telefonon sem értem el őket. Ahogy gondoltam, úgy lett, az autót leállította, aztán szegénykém nem is tudta elindítani. Így végül babakocsival jöttek értem, épp végeztem én is.
És hogy mennyire jó blogolni és hogy mennyire jó emberekkel vagyunk körülvéve... Tegnap este még megírtam az oltásról a bejegyzést, amire Nóri azonnal reagált is. Nekünk nem volt nozódánk, és időnk sem beszerezni... Nekik viszont volt, és mivel csak egy várossal laknak odébb, felajánlotta, hogy nekünk adja, ami nekik megmaradt. Délben elmentünk érte. Innen is, itt is nagyon sokszor köszönjük!!!
Tidak ada komentar:
Posting Komentar