Helyzetjelentés és a 35. hét

Hanna:
Tegnap délután nyűgösen ébredt. Az ölemben ülve uzsonnázott, és csak könyvet olvasni vágyott estig. Amikor Dani végre hazaért (úgy hét körül) kicsit kimentünk a verandára levegőzni, közben megfőtt a virslivacsora is, amit még kint ettünk meg. (a verandáról jutott az eszembe, hogy amikor télen fél ötkor már sötét van, és még az eső is szemerkél, semmi esélyünk kimozdulni a verandán túlra. Kellene csinálni egy olyan játszót, vagy teret, vagy kertet, vagy bármit, ahová sötétben és esőben is ki lehet vinni a gyerekeket, van egy kis élet, társaság és még az sem nagy baj, ha valamelyiknek épp folyik egy kicsit az orra... és akkor eszembe jutott Sydney... és abbahagytam az álmodozást)
Vacsora közben Hanna Dani ölében ücsörgött, elég hosszasan, úgyhogy úgy döntöttem, felhívom a doktornéninket, megnézné-e valamikor a lányokat.
Estére már lázas volt, a miágyunkban töltötte az éjszakát, óránként itattam.
Ma délelőtt (miután negyed hétkor útra keltünk Danival az Istvánba vérvételre (hogy mi a fenének kellett odáig elmenni nem tudom...) majd kilenc előtt nem sokkal friss pékáruval felszerelkezve hazatértünk) voltunk is Marika néninél, a diagnózisa tüszős mandulagyulladás. Legalább tudom, nem H1N1...
Nem szokott, de most antibiotikumot írt.
1. Nem szeretnék antibiotikumot.
2. A homeopátiás doktronéninkről már írtam... Fél órám lett volna a kórházban sorba állva felhívni időpontért, amit mondanom sem kell, elmulasztottam.
3. A következő lehetőségeim vannak:
- beadom az antit, ezzel meggyorsítva, de hosszútávon nem megkönnyítve a gyógyulást, plusz kicsit talán megakadályozva Mikolt megfertőződését.
- várok holnap reggelig, és felhívom, addig pedig nézem a beteg gyerekemet, itatom, és igyekszem kitalálni, mit adjak neki.
Hanna jó beteg. Kialussza, nyugton van, iszik, segít. Most a kanapén alszik, nem akart felmenni az ágyba, inkább viseli, hogy Mikolt mindebből nem ért semmit, és gyakran odamegy hozzá, meglegyintgetni.
Mikolt:
Huncut, de nagyon. Vigyorog, jól van szerencsére. Igyekszem elkerülni, hogy elkapjon bármit Hannától, bár ez nehéz, mert Hanna mostanában a kezét állandóan a szájában tartja, Mikolt pedig mindent megkóstol...
A legújabb két szavas mondata: Huvvan. Vagyis hol van? :):)
Öt foga jön egyszerre, négy rágó és egy szemfog. Hasmenés, és víztiszta orrfolyás már nem is meglepő. Kicsit köhög is, de a tüdeje felett nincs semmi elváltozás. Úgyhogy egyelőre nem foglalkozom ezzel.
Hanna ágyára a létrán egyedül felmászik, reggel az az első, hogy a létrát leveszem. Nem érem utol ugyanis, mire feljutok utána, már biztosan a felülről kacarászik.
Áron:
Nő. Azt írták, hogy most fog igazán nagyot, de ezt nem érzem. Erősödik inkább, nem óriás, de nem picike. A bal oldalamnál van a háta, a popsiját sokszor dugja, és a térde rendszerint a jobb oldalamban van. Mint anno Mikoltté. Szereti a társaságot, és egyáltalán nem érdekli, ha simogatom. Bezzeg Danitól megnyugszik, elcsitul ha nagy a dübörgés odabenn. A héten először fogalmazódott meg bennem, szeretném a kezemben fogni már. Kíváncsi vagyok rá, ahogy a család is egyre komolyabban veszi, hogy nemsokára köztünk lesz. A dédi folyton emlegeti. :)
Az előkészületekkel így állunk:
Érdekes volt teregetni a babaillatú apró kék ruhákat, egy rózsaszín sem volt benne. :)
A múlt hét végén vettünk végre egy komódot is, ha eldöntöttem, hogy kivasalom-e az első adagot vagy sem, akkor bekerülnek majd a helyükre.
Ez a kellemes rész, a szülés gondolatától egyelőre nem vagyok feldobódva. Danit kértem, ezúttal válallná-e ő ezt a feladatot, erre azt válaszolta, hogy ugyan mááár, utána aztán olyan jóóó nekem. Igyekeztem felidézni, úgy emlékszem, már Mikoltot sem szerettem volna megszülni pár héttel az indulása előtt. Meg arra is jutottam, hogy közben is és utána is tényleg jó volt nekem, úgyhogy bízom benne, hogy amikor már nagyon elég lesz, a kedvem is megérkezik.
A gyomrom ég (újra?), a derekam fáj, egyre kevesebb alvással is beérem. Ha leülök, elgondolkodom, hogy felálljak-e, és nagyon hálás vagyok Mikoltnak, aki a lépcsőn lefelé is kézen fogva szeret már közlekedni.