Miről is, ha nem az alvásról... Lehet, hogy hosszú lesz és unalmas is...
Azt hiszem, Hanna az a gyerekünk, akinél majd kamaszkorában hajnalban kell leoltani a lámpát és könyörögni, hogy tegye már le a fejét. Addig variációk lesznek majd a témára, de úgy gondolom, olyat, amit Mikolt, sosem fog produkálni. Vagyis soha nem fog egymaga elaludni, sosem lesz ez gyors és zökkenőmentes. Egyszerűen ilyen. Mikolt példáján látom, nem mi rontottunk el valamit, sőt senki nem rontott el semmit, Hanna ilyen. Nehezen alszik el, még nehezebben ébred.
Ami nekem ebből nehéz, hogy vele kell lennem. Hogy nincs szabad estém, hogy egy örökkévalóság, mire megnyugszik, lecseng, elereszti ezt a világot. Jár a fejében ezer gondolat, amit még elalváskor is meg szeretne osztani, és igényli a közelségünket. Hogy ebben mit lehetett volna másképpen, azt nem tudom, majd elgondolkodom rajta. Mindenesetre az üvölteni hagyás 9-12 hónapos koráig remekül működött, miután egy éjszaka leforgása alatt sikerült 12x ébredősből átalvós éjjelekre váltani. De aztán...
Hanna az a típus, aki egyfelől nagyon akar, másfelől ha fáradt, már fogalma sincs arról, mit is akar pontosan. Nyilván itt egy kulcs, amiben segítséget lehetne találnom, hogy ha nem tudja, hát tudjam én. De én sem tudom. Vagyis megoldás volt, van, hogy mellette vagyok. De. Akkor hol a szabad este? Ha elköszönök és kijövök, utánam jön. Hiába ígéret, amit betartok, hogy megcsinálom az ezt és visszamegyek, nem működik. Jön és inkább ül a fotelban és megvárja, míg végzek.
A másik megoldás Áron ágya. De ott is vele kell maradni, viszont a hajnali érkezést nem produkálja legalább, ez Mikolt miatt jó.
Mi a cél? Hosszútávon az, hogy megtalálja, neki mi a legjobb, úgy, hogy ehhez nem kellek. Hogy el tudjon ereszteni embert, világot és nyugodtan aludjon el. Hogy mindez ne éjfél előtt legyen pár perccel, aminek következtében reggel 10 mire életet lehet bele lehellni...
Úgyhogy motiválom. Esztertől készen kapott ötlettel. Még nem vagyok benne biztos, hogy ez a legjobb módszer, de mindenesetre valami változás elindult. Majd meglátjuk hol és hogyan fog változni. Dani szerint egyelőre visszafelé haladunk, de én úgy látom, Hanna igenis foglalkozik a dologgal, készül, és ahogy ismerem, előbb utóbb megérik rá.
A módszer a következő. Rajzoltunk egy képet, együtt ki is színeztük. Van rajta Álomtündér kis Szentjánosbogár lámpással, és Anna, Peti, meg Gergő. Nagy becsben tartjuk, került rá műanyag borítás is, Hanna sokat nézegeti nap közben is, és este az ágyába viszi. Illetve Áron ágyába, itten a visszalépés, mert nem a saját helyén alszik el... Na de a lényeg. Mese, holvoltunkma, puszi és kijövünk. Előtte elmondom, mit fogok csinálni, míg nem vagyok vele, és hogy amikor végeztem, megyek és kap egy puszit. Ha sikerül az ágyban maradnia, és nemadj egyedül elaludnia, akkor reggel kap a képre egy matricát. 10 matrica után pedig elmegyünk a bábszínházba. (ez volt a legnehezebb rész, mert természetesen a 10, és a majd fogalmak még semmit nem jelentenek neki, így az első éjjel után kérte, menjünk és vagyünk jegyeket)
Eredmény:
Öt nap alatt 2 matrica... Nekem ez is hihetetlen, ahhoz képest, hogy eddig ha megmoccantam, már sírt, kiabált, egyáltalán nem engedett.
Első este Dani kint az előtérben, Hanna pedig egyedül elaludt.
Másnap nem.
Harmadik nap már nem kellett ücsörögni, de kiszólt, bement Dani, őt is elfogadta.
Negyedik nap kérte, ne menjek le, nem szeretne egyedül aludni. Engedtem.
Ma: Dani egyedül hagyta, a kis lámpását felkapcsolta (Mariannka, Hanna imádja a lámpást!!!) és mesélt magának. Nem jött utánunk, csak kiszólt, amikor szüksége volt ránk.
Jó lenne, ha mindezt lassan a saját helyén is ki tudná próbálni, de nem sürgetem. Látom, ahogy igyekszik, ahogy akar, ahogy érti, hogy vele vagyok, ha nem közvetlenül mellette. Ez pedig Áron érkezése miatt is nagyon fontos.
Nappal a babájával ezerszer lejátssza ezt a helyzetet, magyaráz neki, kéri, bíztatja. Imádom hallgatni, ahogy kántálja. Leteszlek, és kimegyek. Aztán visszajövök, adok egy puszit és megint kimegyek és megint visszajövök........ és akkor alszol.
Tidak ada komentar:
Posting Komentar