A múlt héten mentünk volna Biatorbágyra a szokásos heti Kornélozásra, de Hanna is, Mikolt is újra taknyos, köhögős. Lehet, hogy az uszit kiiktatjuk egy időre az életünkből...
Keddre volt időpontunk Angélához, de nem jutottunk el hozzá, mint ahogy a fejlődés neurológiára sem (ide május 21-re kaptunk új időpontot...), sőt a prevenar oltás is elmaradt. A héten viszont mintha kicsit javult volna az állapotuk, ezért felbátorodva elindultam ma Biatorbágyra. Angéla nagyon kedves, türelmes és meggyőző. Mikolt eleinte hatalmasakat mosolygott rá, de amikor a hátát maszírozta, már nem volt túl lelkes. Úgy tűnik, jó helyen találta meg Angéla az izomjainak merevségét, szerinte a vállöv van letapadva kissé. A sokadik verzió ez, de amiben biztos vagyok, az az hogy,
1. Biatorbágyon jó kezekben van
2. Kell a mozgatás, a szakszerű még inkább
3. Elfogadom Kornél és Angéla véleményét és tartiom magam hozzá
4. Ahogy ők nyúlnak Mikolthoz, azon látom a koncepciót
Szerdánként csoportos tornára fogunk járni, ami ezen a héten sajnos még kimarad, mert holnap Hannát viszem homeosdokihoz egy hosszabb beszélgetésre, péntekenként pedig Kornél foglalkozik majd vele. Andit lemondom, (ez négyezer forint kiadást jelentett minden héten) Edithez pedig ha muszáj elmegyünk még. Ezzel remélem lassan végére érünk a számomra végeláthatatlan orvoslátogatásnak, és beáll egy rend, ami úgy fog kinézni, hogy hétfőn tücsökzenélünk, szerdán Mikolttornázunk, csütörtökön csiribirizünk, pénteken pedig Kornélozunk. A kedd szabad, és valahogyan jó volna megoldani, hogy Hanna ne mindig jöjjön velünk, mert sokkal szívesebben van játszótéren, mint bezárva velünk.
Arról pedig egyelőre csak ábrándozom, hogy mikor mondja valaki, hogy kész, mehet.
Tidak ada komentar:
Posting Komentar