Még akkor is, ha az idegeimet cincálja lassan három napja.
Mikolt az a típusú beteg, aki vergődik az ágyban, és közben hangosan kiabálja: jajjdebetegvagyok...
És nem lehet rajta segíteni. Nem használ, ha kézbe vesszük, és az végképp nem, ha békén hagyjuk. Gyógyszert egyáltalán nem hajlandó bevenni, az egyetlen kivétel a kisbogyós homeopátiás szerek, amikből viszont bármennyit képes volna. Inni is csak hosszas rábeszélés után, pár kortyot szokott. Óránként... Kevés.
És csak vergődik, éjjel legalább óránként kétszer voltunk nála felváltva, hajnalban megetettem, mert már éhes is volt szegénykém, de enni sem jó, plusz a fáradtságtól még nyűgösebb lett reggelre.
Itt tartunk ma, holnap elviszem orvoshoz, nézzen bele a torkába. A szája fehér, olyan, mintha egy filmréteg lenne rajta, mint amikor sokat cumizik... de ez nem az. Kicsit zavar.
Mind jól elfáradtunk, és holnap új hét kezdődik...
Azt hiszem nem panaszkodom tovább, majd írok akkor, ha lesz jó hírem is.
Tidak ada komentar:
Posting Komentar