Kornél, Áron és a korai fejlesztés

A hét Áron mélyreható és remélem mindenre kiterjedő tanulmányozásával telik. Illetve azt már most tudom, hogy lesz még egy körünk az ultrahangos vizsgálatokkal is, koponya, hasi és csípő vonatkozásban egyaránt.
A szemész doktornéni nem volt előre betervezve, de Kornélhoz már a múlt héten bejelentkeztünk. Ma délután volt időpontja.
Biatorbágyra szívesen megyek. Még akkor is, ha a gyerekekkel van tennivaló odaát. Mert kedvesek, örömmel fogadnak bennünket, hatékonyan és szépen segítenek, mindezt lélekkel, hozzáértéssel, elhivatottan és ráadásul nem pénzért. Ez több szempontból is fontos, de a leglényegesebb vonatkozása az, hogy biztosan azért kér, hogy jöjjünk, mert szükségesnek látja.
Mentünk, mert úgy vettem észre, Áron enyhén feszíti magát büfiztetésekkor, és mert (és ez volt a legerősebb ok) a buksiját szinte kizárólag jobbra fordítva tartja. Háton is, hason is, kézben is.
Ahogy megérkeztünk, olyan volt, mintha tegnap jártam volna ott legutóbb, ismerős illatok, ismerős arcok, kölcsönösen nagy volt az öröm, Kornél és Angéla egyaránt melegséggel fogadtak. Mikolt óta hálás vagyok nekik, mert úgy bántak vele, mintha a sajátjuk volna, olyan felelősségérzettel, hogy azt éreztem, nekik épp olyan fontos, hogy Mimi rendben legyen, mint nekem. Ez most sem változott egy fikarcnyit sem, Kornél második mondata Mikoltra vonatkozott: Azt hallom, hogy beül a lábai közé? :) (mindezt mosollyal) ... és igen, beül. Úgyhogy a jövő héten őt is szeretné látni. (azt hiszem azért is jó ide jönni, mert soha nem elmarasztal, soha nem azt érezteti, hogy valamit én rontottam el, hanem javasol, kér, megmutat, magyaráz)
Áron a legédesebb formáját hozta. Indulás előtt megetettem, az autóban elaludt és akkor ébredt mikor kivettem a hordozóból. Először Kornél nézte meg. Hang nélkül, érdeklődve figyelt, mosolygott is, Kornél pedig többször elmerengett a tekintetében. És minden ilyen elmerengésénél mondta is: Csak azon mosolygok, hogy milyen szép ez a gyerek, milyen szabályos kis arc... :) Ő is elfogult :):)
Kornél után Angéla is végignézte, megmozgatta.
Összesen egy órát tartott a "macerálás", ami alatt Áron zokszó nélkül működött közre, jó volt látni, hogy lehet ezt így is.
A diagnózis pedig:
Kornél részéről:
1. Örült volna, ha azt tudja mondani, hogy majd egy hónap múlva jöjjünk újra, addig pedig csináljuk az ezt meg az azt, de ennél többről van szó.
2. Tény, hogy nem tartja függőlegesen a fejét, hanem minden helyzetben jobbra fordítja.
3. Mivel képes balra fordítani fájdalom jelzés nélkül, és mégsem tartja egyenesen még olyan vizsgálati pozícióban sem, ami alapvetően ezt a reflexet váltaná ki, valószínűleg nem letapadásról, vagy feszességről van szó. Ezt később Angéla is így látta, nyaki tájékon nincs semmi feszesség.
4. Vagyis valószínűleg egy idegrendszeri apró hibáról lehet szó, ami a normál reflexet nem támogatja. Nem vészes, de foglalkozni kell vele rendszeresen.
Angéla részéről:
1. Nincs feszesség a nyaki izmokban.
2. Van viszont a bal csípőjében.
Teendők:
1. Hetente Kornél és Angéla.
2. A függőleges testhelyzetet kerüljük. (ezt kezdettől fogva így csinálom, kivéve a büfiztetésekkor, de most Kornél arra kért, hogy olyankor se legyen függőlegesen)
3. Összegömbölyítve tartsuk kézben, lehet a hátán, a hasán is, ezt megmutatta, már csak rögzítenem kell.
4. Simogassa Áron Dani borostás arcát... ezt hét közben elég nehéz kivitelezni :)
5. Hason fektetve a mellkasa alá tegyünk összegöngyölített takarót, háton fekve két centi magas plédet a buksija alá. Így elkerülhető, hogy feszítse magát.
6. Hason fekve hajlítsuk be a lábát és masszírozzuk a csípőjét, hogy lazuljon.
7. Csípőszűrés.
Adminisztráltunk, aztán elköszöntünk.
Hétfőn kezdődik az új élet, Mikoltot viszem reggel fél kilencre csoportos foglalkozásra, aztán fél tizenegyre Áront Kornélhoz. Vagyis ott töltjük a délelőttöt, Hannástul... Szerdán délre pedig Angélához megyünk masszíroztatni. Sűrű lesz ez így, de bízom benne, hogy hamar oldódnak majd a problémáink.