Pénteki rehab

Tegnap estére tetőzött a hét feszültsége, nyolc körül már úgy éreztem, ha állva becsuknám a szemem, el tudnék aludni.
De a lényeg.
Délelőtt Zelcsényi doktornőnél jártunk, egy éjjel kellett, hogy felkészítsem a lelkem az alkalomra. Mikolt is készült, kis ekcémát, némi orrfolyást és egy kis köhögést vittünk a mozgásdilemmám mellé. A doktornő teljesen emberi arcát mutatta, így megkövetem. Lehet hogy ma jó napja volt, vagy nem volt fáradt, mint a múltkor, vagy csak én számítottam nagyon rosszra. Egy órát voltunk nála, beszéltünk sokmindenről, megnézte a kisembert, és továbbküldött bennünket egy gyógytornászhoz, aki szerinte a legjobb szakember. Eredetileg Dévényes, de nem ez a leglényegesebb benne, hanem a készség, amivel a tudása mellett bír, legalábbis ezt mondják róla. Zelcsényi egyébként azt mondta, nem tetszik neki a kéztartása, de a lábán is látott némi eltérést.
Kaptunk golyót erre is, meg a náthára is.
Ami számomra az elmúlt idők legmegnyugtatóbb találkozása volt, az a délutáni biatorbágyi látogatás. Itt is kaptam fejmosást, mint ahogy délelőtt is, de ez belefér. Ami elgondolkodtató, az az egymásnak ellentmondó módszerek és nézetek. Kicsit olyan érzésem van, mint a pszichoterápiában, hogy a mód hitkérdés is a tapasztalat mellett, a gyógyulás pedig nagy részben nem nyomonkövethető folyamatok, egymásrahatások eredménye, sokszor semmi köze ahhoz, mit használunk.
Visszatérve Kornélékhoz. Alapítvány, amit a feleségével és néhány segítővel együtt vezetnek, a hozzájuk fordulóktól nem kérnek semmi ellenszolgáltatást, ránk bízzák, hogy támogatjuk-e őket vagy sem. Közvetlenek, kicsit az egyetemi bölcsészhangulatot éreztem a lendületükben, a közegben, amit teremtenek, közben pedig a mérhetetlen elkötelezettséget az ügyük mellett, és maximális alázatot a gyerekekkel szemben, valamint tudást és tapasztalatot.
Kornél egy halom kérdést tett fel, kezdve a születés körülményeivel, (pl. még soha sehol eddig nem kérdezték meg, repesztettek-e burkot és ha igen, mennyi idő telt el a születésig) a csecsemőkori szokásokon át a hétköznapi szokásainkig, ami Mikoltot illeti. Gyanítom, hogy standard kérdés, hogy volt-e pihenőszék, bébihinta, kendő. Volt. És szerinte ez a bibi.
Ő azt vallja, (és ez nyilván nem hit kérdése) hogy amíg egy baba nem képes önállóan függőleges helyzetben megmaradni, addig mesterségesen nem szabad ingerelni. Vagyis kendőben is csak fektetve, szék, ülés, hinta elfelejtve. Négy hónapos kor körül a babák elkezdik a fejüket elemelni a talajtól, ami az IR fejlettségére utal, de fiziológiai jelentőséggel nem bír. Ha fekszik, fel nem tud ülni ettől, de ha félig ül, akkor ha bármiben megkapaszkodik, akkor felhúzza magát, mint ahogy Mimi is tette. A legtöbb gyereknél ez nem biztos hogy hosszútávú problémához vezet, de érzékenyebb gyereknél okozhat galibát. Ebben az életszakaszban nem a húzóckodás a domináns, hanem a támaszkodás. Ha az rögzül, hogy fogni-húzni, akkor nem csoda, ha ökölben marad a kéz, kvázi markolja a levegőt, ahelyett, hogy nyitna, támaszkodna. Kornél szerint Mikolt korú babára a gravitáció is lehet olyan hatással, ami arra motiválja, hogy végezze a kezével az aktuális reflexes mozdulatokat, Mikolt esetében a kapaszkodást, ökölbeszorítást.
Mikolt ráadásul nagyon korán átfordult, ami szintén egy fajta szenzitívebb IR aktivitást mutat, bár érdekes módon Mikolt nem feszítette magát hátra, ami a korán átforduló babálnál jellemző, és feszességet jelent. Először balra fordult és ez azóta is csak ebbe az irányba megy neki. Kornél emiatt aggódott leginkább, azután az öklözés miatt, az összes többit normálisnak tarotta, ahogy én sem azért kerestem segítséget, mert nem kúszik még. Ami még korrigálásra vár, az az, hogy inkább a csuklóján támaszkodik, nem az egész tenyerén.
Jövő pénteken megyünk újra, addig azt a házi feladatot kaptam, hogy segítsem Mikoltot hogy ráérezzen, hogyan kell jobbra fordulni, gurítsuk játékból az ágyon és ne ültessük.
Az eredmény:
- Estére iszonyú fejfájás nálam és kis megnyugvás.
- Mikolt kúszik, szombaton vagyis ma már úgy, hogy a csípőjét is emelgeti, és néha már váltott kézzel is próbálkozik.
- Hason fekve az egyik lábát is igyekszik maga alá húzni, közben támaszt az ellentétes karjával.
- Kicsit kevesebbet láttam ma ökölben a kezét, illetve többször figyeltem fel a nyitott kis kezére, mondjuk inkább a bal oldalon, ami eddig is "ügyesebb" volt.
Örülök, hogy rátaláltunk erre a helyre, és persze nagyon rosszul érzem magam amiatt, hogy csak most, illetve hogy eddig van amit nem tettem jól.