Torony

A mesélés, könyvnézegetés és a babázás után a kedvenc játékok közül az építés a leggyakoribb minálunk. Van a lányoknak duplójuk is, és a nyár végén a mamám hozott nekik az óvodából egy vagonnyi színes fahasábot. Egyforma méretűek, kivéve egy párat, ami megtöri az egyhangúságot... mert így igazából csak hosszú kígyót lehet csinálni, meg ledönthetős játékot játszani.
Ezeket hamar megunták, a kockák dobozba kerültek és a polcon várták jobb sorukat. Máig...
Hanna templomot akart építeni, nagy toronnyal, és azt kérte, a fakockákból építsünk. Levettük a nagy dobozt, Mikolt izgatottan toporgott a polc előtt, és mindketten lelkesen segédkeztek az építkezésben. A végeredmény pedig egy valóban magas, mutatós darab lett.
A legjobb a egészben a csapatmunka volt, csillogó szemmel keresgéltek, rakosgattak, óvatosan, nehogy megbillenjen az amúgy is labilis szőnyegalapon álló tornyuk. Ritka, hogy ennyi ideig képesek együtt játszani, persze segített, hogy Mikolt igazi toronyfan.
Végül, miután kigyönyörködték magukat a kész műben, Hanna elérkezettnek látta az időt, hogy a mai napon eddig elhanyagolt babáját megetesse, átöltöztesse, bepelenkázza. Szaladt és hozta is, lehuppant vele a toron tövébe, és véletlenül megrúgta... (a képen látszik, ahogy az egyik tartóoszlop már nincs a helyén...)
A torony sajnos ledőlt, Hanna nyugtázta, Mikolt pedig kesergett rajta egy darabig. Megígértem neki, hogy délután újat csinálunk.