Megint víz, csak most föntről

Szeretem a vizet.
A fehér homokos, lágyan ringatózósat különösen.
Nem ez következik most... sem.
És hamár a nemeknél tartok...
Az esőt mondjuk nem szeretem, meg a szökőárral is vannak fenntartásaim.
Az elmúlt két hónapban esett rendesen, volt ugye rengeteg hó, meg egy kis eső is. Odakinn legalább, bentről meg csak csodáltuk, aztán meg meguntuk...
Benti vízhelyzet: két dugulás, amiből az egyiket sikerült is megénekelnem.
Azt hittem túl vagyunk a vizes történeteken, két dugulás pont elég volt. Teszem hozzá, azóta nem dobáljuk a papírt a wcbe, hátha ezzel segítünk magunknak legalábbis amíg fel nem túrják a kertet, csőcsere céljából...
Most nem dugultunk.
Kezdem kicsit messzebbről.
Májusban beköltöztünk. Minden szépen kifestve, lefestve, új konyha, új kemence, új élet. Azt hamar megszoktam, hogy a bordó fal nem marad sokáig makulátlan. Választhattam volna fehéret is, de a bordó jobban tetszett. Megköttettek odabenn a kompromisszumok, és képes voltam tartani magam hozzá. Vagyis, a gyerek az első, a fal a második.
Na meg vannak ezek a hihetetlen csoda gerendáink is. Szeretem, mert van a háznak története tőlük. Le voltak lambériázva, mi magunk estünk neki és szedtük le, most gyönyörűek.
És hogy ma mi történt?
Vagyis tegnap... Valamelyik kis gazember kicsavarta a mosógépből a szűrőt. Próbálta ugyan visszatuszmákolni, de mert egy gombelem (mi az i...haragját keresett ott egy gombelem???) nem engedte tökéletesen.
Reggel (mint általában) jól megtömtem a gépet, beindítottam, majd megkezdtem a gyerekezést, úgymint Áron pelenkázása. Mikolt ébredt, őt átvittem magunkhoz, közben Hanna még pizsiben, Áron meg pelenkában. Valamiért kimentem volna, de mikor léptem egyet...ploccs.
És akkor a vizuálisok kedvéért. Egy centis vízben az egész felső szint. Akusztikusoknak: a földszint felől niagara szerű hanghatások.
Döbbenet, felismerés, kiakadás.
Rongy, felmosás, nem elég. Törölközők a padlón, nem elég. Lentről még mindig a zubogás. Lenyargaltam: a nappali víz alatt, a gerendákról zubog alá a mosószeres víz.
A mitévőlegyek kétségbeesésében próbáltam elérni hites uramat, aki nem vette fel. Húsz percen keresztül hallgattam a csöngést, szerettem volna megosztani vele a földindulást, nem érdekelte...
Közben lepergett a szemem előtt a kép, amint öreganyóként, másik lakásban mesélem, milyen szép házunk volt egyszer, csak elmosta a víz... a mosógépé... Roppant szellemes...
Lent vödröket tettem a padlóra, de a szőnyeget, a zongorát, a játékokat már nem tudtam teljesen megmenteni. Aztán visszarohantam az emeletre, (mindhárom gyerekem sír, mint állat... bocsánat de tényleg) hogy mielőbb megszűnjön lent a vízesés. A felmosás lendületében igyekeztem távvígasztalni a sírókat, ez nagyjából sikerült, és ruhát képzeltem rájuk, ennél többre nem futotta.
... sírás, kapkodás, végre beszéltem a hitessel, nem nyugtatott meg...
Három óra múlva már majdnem minden száraz és mosószer mentes volt, kivéve a plafonon a víznyomok, a parkettán szintén. Két vizes szőnyeg, néhány vizes díszpárna.
Holnap felhívja az ember a biztosítót, mert azok annyira rendesek, hogy még az ilyen abszurd bolondságért is képesek kártéríteni... Valami öröm.
Aztán este ezt tudtam fotózni. Ez kicsivel több, mint a valami öröm kategória. Viszont nagyon jókor jött.