Az elmúlt pár napos állandó éjszakai készenlét után ma reggel hatkor rácsodálkoztam az órára. Még Áron sem ébredt eddig az időpontig, és szerintem ha Mikolt nem kiabál, akkor reggelig meg sem fordul a fejében, hogy enne.
Mikoltnak inni adtam, Áront megetettem, majd aludtunk tovább.
A következő ébredésem fél 12-kor következett, egy jódarabig csak bambán bámultam a kijelzőre, de hosszú másodpercek után is ezt láttam rajta. Azt nem értem, hogy a gyerekek mitől húzták ki eddig az éjszakát...
Mindenesetre kissé szürreális módon délben megreggeliztünk, játszottunk, aztán fél háromkor megebédeltünk, és háromkor felvonultunk az emeletre sziesztázni. Áron a kettő között is hunyt egyet, így ő volt a legéberebb a három közül. Kalandosan, de végül mindenki elaludt, Áron az előtér foteljében, a többiek a szokásos helyeken. Mikolt most is csak sok kör után tudott csak megnyugodni (pedig ő kérte, hogy menjünk aludni), Hanna pedig ma életében először aludt pelenka nélkül.
Ötkor ébredtünk, és ennek meg is lett az eredménye este. Fél éjfélkor még mindkét kicsi lány a nappaliban játszott pizsiben, mintha délután volna.
Nem ártana gatyába rázni a napirendünket, de jelenleg az összes energiámmal Mikolt revitalizálására koncentrálok, eztán következnek a többiek, akik eddig derekasan állják a hiányt, amit minden adandó alkalommal igyekszem csökkenteni és ezzel lényegében be is fejeződik minden elvárásom magunk felé.
Tidak ada komentar:
Posting Komentar