Sokáig ücsörögtem ma este a billentyűzetet bámulva, mert nem volt kedvem írni. Amikor ezt a blogot elkezdtem, megkönnyebbülés volt, hogy nem írok minden nap. Mert nem kell.
Ezzel a hosszú téllel sok bajom van.
A legrosszabb három a betegségek, a bezártság és a hideg-sötét. És újra írnom kell.
Amikor írok és újraélem a nap eseményeit, sokszor jókedvűen állok fel, és már nem is tűnik olyan nehéznek az élet, mint mikor leülök ide.
De a kell akkor sem tesz jót nekem. Nem mintha nem történnének olyasmik velünk, amit érdemes dokumentálni, de elgondolkodtam azon, hogy miért is írok naponta több bejegyzést.
A blogom lett a terapeutám... és nagyon várom a tavaszt, hogy újra csak akkor írjak majd, amikor kedvem lesz, vagy amikor olyasmi történik, amiről érdemes itt is megemlékeznem. Vagyis nemsokára...
Tidak ada komentar:
Posting Komentar