Buksikérdés

A lányokat igyekeztem minél előbb és minél többet hasra tenni. Hanna három hetes korától, Mikolt két naposan hason aludt. Forgattam is őket, míg rajtam múlt, hogy minden irányban érje a fejecskéjüket a gravitáció, az a kényszerképzetem, hogy ettől lesz szép formás.
Hogy mennyiben múlt ezen, nem tudom, de végülis mindkettőnek csudaszép a buktája.
Áron nem akar hason aludni. A kórházban eleve az oldalukra fektetik a babákat, és mert Áron így jól érezte magát, hát itthon is így tettem le. Őt viszont nem lehetett fogatni, az egyik oldalát sokkal jobban szerette, mint a másikat. Egy darabig.
A napokban jöttem rá arra, hogy háton a legjobb az alvás. Az oldalán fekve mocorgott, tekergett, de ahogy a hátára fordítottam, ellazult, és elszenderedett. Nesze nekem, meg az elképzeléseimnek. Gondoltam majd álmában hasra fordítom, de nem hagyta...
Ma reggel aztán mégiscsak hasra tettem, kell hogy ezt is megszokja, gondoltam, és láss csodát, nem ellenkezett. Támaszkodik, emeli a fejét, nézelődik. Én meg örömködöm. :):) Olyan más ebből a szögből az arca :):) A lányok is mellékucorodtak, figyelték, ahogy dolgozik.
Külön köszönet a szép ruhácskáért ;)