- Mikolt gyógyul. Határozottan. A tegnap esti hercehurca után végigaludta az éjszakát, nyugodtan, és reggel sírás nélkül ébredt. Annyira vártam már, hogy újra hallhassam hogy hív, és fülig szaladjon a szája, amikor meglát...
- Délelőtt Hannával és Áronnal csiribirin voltunk. Eredetileg Mari vitte volna Hannát, de rájöttem, nekem is kell a kimozdulás, így végül Mikolttal maradt itthon. Jó volt látni Hannát, ahogy örül Katinak, a gyerekeknek, és valószínűleg annak is, hogy egyedül neki vagyok.
- Áron hazafelé (is) elaludt és az előszobában (amit nem fűtünk) hagytam. Evés nélkül aludt négy órát. Közben a lányokkal megebédeltünk. Ma hosszú hetek óta először mind a ketten csak ettek és ettek és ettek. Mintha ez volna a legtermészetesebb minálunk, én pedig ültem velük az asztalnál mozdulatlanul és szótlanul, nehogy rádöbbenjenek, nem így szokták.
- Aztán aludtunk egy nagyot, Hanna ma is (vagy mondjam, hogy ahogy szokott :)) pelus nélkül, Mikolt pedig sírás nélkül...
- Délután, mikor Áron felébredt és rájött, hogy még ma nem is evett úgy igazán. Feltöltötte a készleteit, majd elkeseredett. Egész este sírdogált, kivéve, amikor a két lány közül valamelyik vele foglalkozott. Édesek voltak, ahogy igyekeztek megvigasztalni a picikét. Mikolt is bevetett mindent, simogatta, puszilgatta és végül ráfeküdt... hátha. Sikerült.
- Hanna a kisszékeket, a babáit és a kockákat is sorba rendezte, a babákkal mászóversenyt rendezett, társasozott Mikolttal, ezeket eddig még nem láttam tőle. Úgy szeretem, hogy kitalál újabb és újabb dolgokat, nem unatkozik, legalábbis jobb napjain. A mai úgy tűnik ilyen volt.- És amikor kifogyott minden ötletből, megkért, tegyem be Áront a babakocsiba, hogy tologathassa. Betettem. Mikolt is hamar bekapcsolódott a játékba, és nagy egyetértésben tolták körbe körbe. Áron nézelődött, aztán megkért, vegyem ki. Kivettem. :)
Tidak ada komentar:
Posting Komentar