Nem egy jól sikerült kép ez, nekem mégis nagyon kedves.Rajta van a hinta, amivel Hanna a minap megütötte magát, és ami amúgy az életünk részévé vált. Rengeteget játszik, tornázik rajta, és ha ő nem, akkor Mikolt biztosan.
Rajta van az ugráló, amit nemcsak ugrálónak lehet használni, egy baldahinnal sátrat szoktam belőle csinálni a gyerekeknek, és sokszor csak úgy felmásznak rá és ücsörögnek rajta.
A háttérben a lányok karjai mögött a babhordozó részlete, amin sok a vita, mert csak egy van belőle, de mióta újra van egy apróság idehaza, szinte mindig ott van, ahol a lányok. Benne egy vagy két baba, bepelenkázva, felöltöztetve, többnyire Áron ruháiba, pelenkájával. :)
Még hátrébb a dolgozórész a székkel, amin ücsörögve ezek a bejegyzések készülnek.
Aztán van rajta mutatóba egy kis csemperészlet a konyhánkból, amit úgy megszerettem. A burkolók mennyit nyafogtak miatta, és hányszor kaptam meg tőlük, hogy mennyire csúnya. Pedig dehogy!
És itt vannak a lányok... Akiknek csak annyit mondtam, hogy hagyják Áront magára, hátha elalszik a földön. Kimasíroztak, felkucorodtak, Hanna elővett egy újabb könyvet, és mesélt tovább.
Mikolt fogja a kezét és nagyon figyel...
Rendesen meghatódtam tőlük...
Hanna talpán matricamaradék, annak nyomaként, hogy ma is ő tartotta az itthoni csiribiri foglalkozást, aminek a vége a kincsosztás.
Csíkos napjuk van. A felsőjük egyforma, reggel nem is vettem észre. :)
Kócosak, édesek.
Tidak ada komentar:
Posting Komentar