...gondoltam...

...még írok... Hannáról, meg a születésnapjáról.
De mire elkészültem az "elemetes" tortával, elfáradtam.
Két napja Dani fekteti a lányokat, és tessék, alszik mind a kettő (22:55). Így volt némi esélyem arra, hogy nagyjából összeálljon a holnapi napunk. Az ajándékok még a csomagolásra várnak, és a ház is rendetlen, de a lényeg kész. :)
Lélekben pedig már ünnepelem Hannát, három éve, hogy ilyen tájban elindult a pocakomból... Nézem és fogalmam sincs, hogy lett ilyen nagylány, csak hálás vagyok. Daninak, Neki, a Jóistennek.
Na de majd holnap...