Ha a másodiknál panaszkodtam, hogy nem jut rá elég, akkor most már nem is panaszkodom. Tegnap még az émelygésnek is megörültem, mert jel, hogy valami biztosan van vele, még akkor is, ha semmi mást nem tudok róla. Nehéz, hogy az állandó rohanásban nem jut időm elcsendesedni, figyelni rá, gondolni vele. Nyilván természetes ez, de tudom, ha nem a pajzsmirigy, és nem a ház, és nem Mikolt hurcibálása, akkor kicsit könnyebb volna.
Még négy hét és remélem megoldódik a fentiek közül legalább a házkérdés.
Orvoshoz egyelőre nem megyek, pedig már jó volna tudni, minden rendben. Nem siettetem az időt, de jó volna egy kis info. Amikor először látom a gyerekeimet, hallom a kis szívüket dobogni, elindul egy apró kötődés, és ez most úgy hiányzik.
Ez a hetedik hét, azt hiszem a kilencedikig kibírom.
Néha van kislány érzésem, de többnyire kisfiú. Érdekes, mert elképzelni nem tudom, hogy lehet kisfiunk is. :)
Tidak ada komentar:
Posting Komentar