Kis váratlan

Úgy tűnik, újabb lépést tettünk a nagycsaládos létünk felé . Mikolt születése óta érzem, hogy akár jöhetne is a következő kicsi. Ebben nagyjából ki is merül a tervezés, hiszen olyan kicsi még a picike is.
Pár napja azt érzem, valami készül belül... Már háromszor éreztem ugyanezt, majdnem biztos vagyok a dolgomban, ennek ellenére nem bírtam megállni, hogy ne küldjem el Danit ma délelőtt a gyógyszertárba. Húsvét hétfő, szép tavaszi nap, ügyelet. Dani nehezen állt rá, mert nem mindegy hogy ma vagy holnap derül ki, hogy tényleg igazam van-e? Nekem nem.
Két csík. Kissé ijesztő, és majdnem fel és befogadhatatlan. Az ötödik hét, amikor még bármi lehet, amikor még olyan sérülékeny. Billeg mindkettőnkben az érzés, és persze nincs is kérdés a döntésünket illetően.
Este mikor Hannát altattam, mindenféle képek jöttek menetek, és szép lassan elindult bennem valami jó. Örülök hogy decemberi lesz, talán annak is, hogy lehet fiú is, lány is, bár most hihetetlenül fiú érzéseim vannak. És féltem a lányokat. Hannát, hogy újra háttérbe szorul majd, Mikoltot, mert ő még fel sem fogja majd, mi történik, és a Picikét is, hogy minden rendben legyen vele is, velünk is...