Szülésről újra

Tegnap egészen sokat változott bennem az ezzel kapcsolatos érzéstömeg.
Eddig inkább az foglalkoztatott, miért maradjon még, most pedig mintha elengedett volna az összes ilyen gondolat, hirtelen egészen erősen azt kezdtem érezni, jöjjön.
Hogy ez annak köszönhető-e, hogy tényleg nagyon közel van már a mi időnk, vagy annak szól, hogy már a nehéznél is nehezebb, nem tudom. Mindenesetre éjjel amolyan fájdalom nélküli, de határozott, negyedóránként érkező, legalább tízszer ismétlődő összehúzódást produkált a pocakom. Mikoltnál így indult a szülés.
Egy darabig nem foglalkoztam vele, aztán felébresztettem Danit, és megkértem, ha lehet, holnaptól ne nagyon menjen messzire... Lehet, hogy aludt, mert teljesen nyugodtan (felugrás és pánikolás nélkül) válaszolt.
Aztán elmúlt.
Holnap a mi hónapunk kezdődik, Dani születésnapjával... Szép ajándék volna Áron, de nem sürgetem. Jön, amikor szeretne, én már teljes szívemmel várom.