Ősz, kert, kálvária

Nem csak a fényképezőgép lett beteg, meg a gyerekek, de az internet kapcsolat is. Egy hetembe és egy csomó szervezésbe került, mire ma végre sikerült meggyógyítani. Járt itt a villanyszerelő, kicserélte a kábelt, volt itt háromszor a szolgáltatótól is ember, mire eljutottunk a megoldásig. Ma két órát dolgozott a mester, végül megtalálta és orvosolta a bajt. Hogy ez pontosan mi volt, nem tudom, ő azt mondta egymillióból egyszer fordul elő ilyesmi, és ráadásul valami házon kívüli kütyüt kellett cserélnie.
A tünet az volt, hogy a letöltés vidáman működött, de felfelé nem ment info. Se levelet nem tudtam küldeni, sem képeket feltölteni.
Így elmaradt ez az őszi szombati beszámoló is, pedig ezeket a képeket olyan nagyon szeretem. eg az őszt is, ha nem esne, és nem fújna és nem lenne azonnal tél...
A kertben sárgulnak a levelek, naponta gereblyézzük a lányokkal, kivéve a meggyfa alatt, mert azt úgy szeretem nézni. Nagy sárga levéltó van a fa alatt, a lomb maradéka pedig napról napra más színt kap. Gyönyörű. Fára mászni pedig nagy mulatság, még a kicsi is kipróbálta. :)
Ősszel szeretek leginkább kirándulni. Szeretem az avart, a színeket, a fényeket, az illatokat. A mostani minőségemben nem jutok el messzire. Sajnos. Viszont van nem messze egy kálváriadomb, kalandosan lehet bejutni, a kulcsot el kell kérni a szomszédban lakó kedves nővérektől, már annak, aki tudja, hogy hol keresse. Mármint a kulcsot. Már egyszer eljutottunk a kapuig, aztán az öcsém mondta el a titkot...
A kálvária azért is érdekes, mert esténként kivilágítják, ezt pedig a "miszobánkból" is látni lehet. Hannát nagyon érdekelték a fények, minden este mesélni kellett neki, hogy mik ezek, hol van, alig várta persze, hogy egyszer eljussunk megnézni.
Így aztán szombaton ez volt a program:
Kulcs megszerez, kapu kinyit, titok felfed. Tetszett :)