Ropog

Délben belefutottunk egy társaságba, akik tűzifát hoztak a szomszédba.
Dani vagy két hónapja emlegeti, hogy vegyünk, eddig a födémből megmaradt és feldarabolt sokadosztályú fával gyújtottuk be a kemencét. Ropogni ropogott, de elég hamar le is égett, és voltak benne mindenféle nemkívánatos fémdolgok is, mint drót, szög...
Így aztán leboltolta a kompániával, hozzanak 5 köbméter akácot, ami a szieszta alatt meg is érkezett. Hárman pakolták a veranda végébe és végül két sorban majdnem a tetőig megtelt a hely. Tudom, Daninak az otthon érzéshez a farakás szervesen hozzátartozik, jó is volt látni, ahogy csillog a szeme, és azonnal be is gyújt.
A tűz ropog, egészen másképp, mint a fenyődeszkás verziókor, a különbséget pedig már érezzük is. Nem is beszélve a kemence alatt sorakozó fahasábok meleget sugárzó látványáról...