Pelusmentesedés

Úgy gondolom, nagy dolog, ezért külön bejegyzésben is megemlékezem arról, hogy Hanna ma először nem kapott pelenkát a délutáni alváshoz.
Kapott volna, de Áron kint sírt, Mikolt bent, én pedig sokadszorra kértem, maradjon egy helyben, mert nem tudom ráadni. Nem maradt. Kis morgolódás után fogtam a pelust és eltettem, mondván, ha nem kell, hát nem kell. Megszeppent, elsírta magát, nyilván megijedt a "feladattól". Anyukám és Csilla, a család két óvónénije ugyanis már régóta mondogatják, ideje lenne kipróbálni a teljes szobatisztaságot, de nekem eddig nem volt erre energiám. Hozzáteszem, minden ébredéskor pisis a pelusa, pedig minden alvás előtt elmegyünk és pisil is. Tudta Hanna, hogy az oviban már pelenka nélkül kell majd aludnia, biztos vagyok benne, hogy sokat van a fejében a dolog.
Nos, hogy megnyugtassam, előbb pisiltünk újra, (közben mindkét apróbb méltatlankodott, egy élmény így koncentrálni) aztán tettem egy pelenkázólapot az ágyába, arra egy törölközőt, hogy ne zizegjen alatta, és lefeküdt. Ekkor már nem volt ellenvetése, sőt, mintha némi büszkeségmorzsát is láttam volna az arcán.
Két órát aludt, szárazan ébredt, azonnal pisilt is, és természetesen nagyon örült, mint ahogy én is.
Nem gondolom, hogy nem lesznek balesetek, de az első alkalom nagyon jól sikerült, és bízom benne, hogy ez Hannának is elég ahhoz, hogy megalapozza az önbizalmát a kérdésben.