A legnagyobb, a maga nemében egyetlen, a második kék szemű és az első kerekbukta. Nyolc hónapos lett.Áron, Ájá, Ári, Áribári, Kobak, Daninak mostanában Töki, nekem pedig olykor HannmiÁron... Öregszem tán...Minden hónapos bejegyzés elején elkerekedik a szemem, hogy mááár? A mama kérdezte épp ma, hogy emlékszem-e a lányok ennyi idős korára. Az arcukra nem. Arra, hogy hol tartottunk velük, arra jórészt igen. Az érzésre mindenképpen. Mármint az idő rohamos múlásával kapcsolatban.
De most újra Áronon a sor, dokumentálni, hogy egy év múlva a feledés homályából elő lehessen ásni, hogy is volt. Minden nap történik valami új. Ha nem is olyan mellbevágó a fejlődés üteme, mint egy hónappal ezelőtt, még mindig látványos és nagyon örömteli minden újdonság.
Az evés... A nappali szopizások száma látványosan csökkent. Erre, ha más nem is, a telt kebleim minden esetben felhívják a figyelmemet, most még örülök... de nyilván ez egyben azt is jelenti, még nem állt rá a szervezetem a csökkenő igény kielégítésére. Nem számolom, de hasraütve nagyjából három nappali csatlakozás és kb. ugyanennyi éjszakai a jellemző. Egyébként pedig nagy örömömre megszerette a főzelékeket, így a rizs és a gyümölcs mellé felvettük a listára a krumplit, a sárgarépát, a cukkinit és a húst is.
Nem gondoltam volna, de többször készítem neki én magam az ételt, mint ahányszor üvegest adok. Valamiért most ez a praktikusabb, és nem is érzem macerásnak. Talán, mert amit mi eszünk, annak zömét ő is kaphatja, és mert friss gyümölcs úgyis van itthon, amihez főzök egy kis kiegészítő rizs, vagy rizspelyhet, köles, vagy krumplit és kész is nagyjából két adag.
Egy hete etetőszékben eszik, hatalmas a változás mindannyiunknak, hogy a legkisebb is az asztalnál ülhet. Dani meg is jegyezte, hogy immár túlerőben vannak a gyerekszékek...
Az alvás... Most, hogy újra meleg az idő, kevesebbet, felszínesebben alszik nappal, azt is inkább babakocsiban, mint kiságyban.Mióta az ágya átkerült a nővéreihez, az estét ott kezdi, (most épp kacarászás van odafennt, ez a hosszabbra nyúlt esti harmadik alvásnak köszönhető... no meg annak, hogy ebben a felállásban mindhárman látják egymást, és ma Mimi is többet aludt délután, mint szokott..., édesek egyébként, nem ricsajoznak, csak egymásra kacarásznak) és az sem zavarja, hogy Mikolt esetleg kikiabál, ő alszik. Éjjel egy-kettő-három körül jön át, onnantól már a miágyunkban alszik. Van egy jellegzetes, oldalra fordult póz, amiben szopik után elhelyezkedik, a párnába túrja a megemelt fejét, a kezében a kistakarója, nagyot sóhajt és alszik. Imádom...
Az elalvás változatos, ha Hanna-Mikolt kontinuumon kell ábrázolni, akkor a kettő között, kicsit Mikolt felé tehető. Sír néha, de hamar elalszik.
Szociális... A nyolc hónapos korral eljött a mamapreferencia időszak is. Nem lehet tőle öt centinél messzebbre mennem, azonnal keres, reklamál. A legjobb, ha egész nap hozzám bújhat, de legalábbis azt az időt, amit nem a felfedezéssel tölt, mindenképpen rajtam szeretné abszolválni. Emiatt sokszor sír, talán többször is, mint korábban, mert hiába a hordozó, nem mindig tudom kielégíteni ebbéli vágyát... sajnos.
A testvéreit nagyon szereti, már Mikolt sem félelmetes (persze, mert lassan azonos súlycsoportban vannak...), bármelyiket meglátja, hangosan kacag és kézzel lábbal kalimpálva igyekszik minél közelebb kerülni hozzájuk.
Egyébként is társasági lény, ha hatnál többen vagyunk, egészen biztos, hogy mosolygyártó, sírásmentes, ellazultan nézelődik, ismerkedik.
Játék... Könyvet lapozni, de inkább gyűrni, mindent a szájba venni és rágni, mozogni. Labdát fogni, utánamenni, csörgőt rázni, és mindent ütögetni. A kedvence a horgolt súlyemelő csörgő lett, akármilyen bánatos, ha ezt megkapja, garantált a jókedv.
Mozgás... Egyre ügyesebb, hajszál választja el a mászástól. többször felült már magától, de négykézláb hátra tolja a popsiját és beül a térde közé... sajnos. Felhúzza magát, térdel, feláll. A finommozgása is egyre ügyesebb és precízebb, és olyan erős a fogása, hogy a karomon van már jónéhány folt, ahogy kicsit megkapaszkodott... Sportolnom kéne...
Érzelmek... Alapvetően nagyon kiegyensúlyozott és mosolygós, mostanában voltak jelei az idegenfélelemnek, ilyenkor görbül a szája, és sírni kezd. Nálam, Daninál megnyugszik. Erős zajra elsírja magát, de ha a testvérei meglökik, felborul, vagy beüti bármijét, az nem zavarja. Kötődik a családtagokhoz, Matyit ma kiszemelte magának, és addig dolgozott, míg a figyelmét magára nem vonta. Édes :):) Figyel, ismerkedik, bátor és nyílt. Tetszik.
Úgy szeretném az apró rezdüléseket rögzíteni, amik ilyenkor persze nem jutnak az eszembe, amitől megismételhetetlen, egyedi és különleges a vele való élet. De ilyen ez a műfaj... nem tudom, mit szerettem volna még, és amikor meg eszembe jut, akkor nem vagyok gépközelben... Majd egyszer talán előveszem a noteszt, ami születése óta megvan és üres, és elkezdem abban írni ezeket az apróságokat... hátha sikerül.
Mert olyan gyorsan múlik, olyan hirtelen kisfiú lett, olyan nagyon nagyok már a lányok is...
Tidak ada komentar:
Posting Komentar