Van egy kis Mimink is

Aki nem akar.
Aki ma, hosszú hosszú hónapok óta először azt kérte, hogy vigyem át magam mellé a nagyágyba. Hát persze hogy átvittem.
Ő viselte legnehezebben a kórházas életünket, Hanna óvodás nagylányságát.
Ma hazafelé gyalog jöttünk, Hannának pisilnie kellett. Megálltunk, Mikolt is kigombolta a nadrágját, és bár nem hittem volna, de engedtem neki.
Tartottam, már majdnem feladtam, és a végén pisilt.
Volt egy pelusnélküli időszakunk, de most megint pelusos. Nem bánom, picit várat magára ez a projekt. De ahogy látom már nem sokáig.
Ha ránézek, egy kis ördögfiókát látok, csudaszépet, nagyon huncutot, imádnivalót. Akiben annyi élet van, mint négyünkben összesen.
Jó, hogy minden akadályt megél, ügyesedik, erősödik. De a szemében a kis tűz folyton ott van, és én ezt nagyon szeretem.