Dániel

Dani.
Mikor együtt dolgoztunk, olyan mókás volt, amikor valaki azt mondta neki Dániel. Én talán még sosem szólítottam így. A naptárra nézve is el kellett gondolkodnom, vajon tényleg?
Mióta hazajöttünk, nem akarózik visszaállnom a régi kerékvágásba. Ügyetlenkedem, nem találom a mesterfogásokat, amik azelőtt azért megvoltak már, és amelyek elengedhetetlenül hozzátartoztak a háromgyerekes létemhez.
És persze itt a július második fele, amely bővelkedik ünnepekben mifelénk.
Ma volt Dani névnapja, amit egy nagyon kellemes vacsorával ünnepeltünk meg. A lányok gyönyörűek voltak, sikerült megfésülnöm mindkettőt és Mimi sem vette ki a hajából a gumikat, amitől egészen elképesztően rendezett külseje volt végig.
Anyukámat hirtelen ötlettől vezérelve a hátsó ülésre invitáltuk, jó ötlet volt. Örült ő is, a lányok is, és volt még két szabad kéz.
Olyan helyet választottunk, ahol biztosítva volt a vacsoráig tartó és az azt követő üresjáratok minőségi kitöltése, a kislányok egyfolytában fel-le másztak a játszókuckóban vagy az udvaron lévő bárkában.
Mimi újabb kétszavas remeke: Ejeanna. Gyere Hanna. Társaságot jelentenek egymásnak, ragaszkodnak egymáshoz. Egybehangzóan mosolyognivaló. :)
De a lényeg, hogy felköszöntöttük a Papát.
Ami még következik, az a szombat a névnapommal és a házassági évfordulónkkal, aztán pedig Mikolt második születésnapja. Sűrű minálunk ez a két hét, de nagyon élvezem.